Martin Máté: Bukott Gedeon

Új Galaxis 15 (Utópia 1), 2009/2. 28-35.

A Bukott Gedeon témáját tekintve nem újszerű: egy összeesküvéselmélet bontakozik ki a történetből, melynek hátterét a rasszizmus és a folytonos ellenségeskedés motívuma adja. A novella narrációja azonban ötletes és egyedi, ugyanis újságcikkeken és hivatalos jelentéseken keresztül ismerjük meg és fedezzük fel lassacskán a történetet. Ez a speciális narráció olyan érzést ad, mintha egy dokumentumfilmet néznénk: száraz tényeket közöl, s egyben kevés azonosulási lehetőséget biztosít. Ezek mellett a struktúra rájátszik az amúgy is jelen lévő bizonytalanság érzésére, mivel nincs egy megbízható narrátor, akire támaszkodhatunk, ezért senkinek nem hihetünk.

Az úgynevezett Tiszta Bolygó új elnökének megválasztása után kapcsolódunk be a történet menetébe. Megtudjuk, hogy ebben a távoli jövőben a társadalom egyik fő célja a gének megtisztítása. A színes férfiakat ivartalanítják még gyermekkorban, a színes nőknek pedig csak fehér férfiak magját ültethetik be, így biztosítva, hogy nemzedékről nemzedékre végül elérjék a teljes „megtisztulást”. Ehhez a történelmi háttérhez kapjuk a két számítógépes kalóz sztoriját, akik bejutnak a minisztérium elektronikus rendszerébe, s szörnyű igazságot fedeznek fel: mégsem bizonyítható teljes bizonyossággal, hogy a fehérek felsőbbrendűek. Ezt elkeseredetten próbálják eljuttatni valamilyen médiumhoz, hogy kiszivároghasson az információ, de ahogy halad a történet, egyre több a halott, s egyre jobban szorul a hurok a bátor hackerek nyakán. A mű tempójára nem lehet panasz, pereg a ritmusa az előre sejthető végkifejlet felé. A feszültséget mégis sikerül fenntartania információk lassú csepegtetésével és egy-két egészen frappáns, gördülékeny dialógussal, melyek kreatívan vannak beágyazva a szöveg folyamatába.

A forma tömörsége nem enged valódi jellemábrázolást, sem érzékletes környezetrajzot, a hangulatkeltés ennek ellenére vagy éppen ezért mégis működik. A hangsúly teljesen eltolódik az igazság kiderítésének irányába, nem igazán ismerjük meg a színes emberek véleményét, az elnyomással szembeni érzéseiket. Így nem sikerül nagyobb mélységet adni a történetnek egy fontos nézőpont megismertetésével. A novellának nincs igazi vége, ám az utolsó cikk rövid, tömör tényközlése nyomán átérezzük a kiábrándulást és kilátástalanságot, amihez ez az információszerzésre és a kisebbség elnyomására specializálódott társadalom vezet.

Laczkó Nóra