Gyertyán Ervin

Gyertyán Ervin (1925. november 22, Budapest – 2011. június 14, Budapest) – író, kritikus, fordító. Budapesten tanult, 1943-ban érettségizett, majd a pesti, 1947-1949-ben a párizsi egyetemen tanult. Tanári oklevelet szerzett. Előbb a Magyar Nap, 1950-től a Népszava munkatársa, 1955-től főmunkatársa. 1958-tól a Filmvilág rovatvezetője. 1975-től a Gondolat Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese. 1975-től a Magyar Filmtudományi Intézet főmunkatársa. 1979-től a Magyar Televízió, 1984-től nyugállományba vonulásáig (1986) a Magyar Filmintézet osztályvezetője. 1979-től a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének alelnöke, 1983 és 1987 között elnöke. Díjai: Szocialista Kultúráért; Kritikusi Nívódíj (1979); József Attila-díj (1981); Munka Érdemrend arany fokozata (1985); Balázs Béla-díj (1997); Tekintet-díj (2008). – Számos tanulmányt és monográfiát írt József Attiláról. Első ifjúsági regényét, az Ítélet Hanoiban címűt 1955-ben írta. – Tudományos-fantasztikus utópiája A kiberneroszok tündöklése és bukása. A mű képzelt világában, Neurópában (a szó egyszerre emlékeztet Európára és a neurológiára) a magas fejlettségű technika lehetővé teszi egy gépember, a „kibernerosz” megalkotását. A „Kib” női és férfi változata tökéletes szerelmi partner, feladata száműzni az emberiség életéből a szerelmi boldogtalanságot. Az új árucikk s a vele járó életfelfogás behatol a művészetbe, az orvostudományba, végül a politikába is. Gyertyán Ervin a komikum, a bohózat nyelvén mondja el bírálatát, hogy a technika bármilyen magas színvonala sem indokolhatja az emberi élet elgépiesedését.

Bibliográfia: A kiberneroszok tündöklése és bukása, Bp., 1963; Uaz, Bp., 1987 (Kozmosz Fantasztikus Könyvek; átdolgozott kiadás).

Irodalom: tamás Attila, Művészet és szubjektivitás – Gondolatok Gyertyán Ervin könyvéről, Új Írás, 1967/8. 124; vészi Endre, Megfontolt villámcsapás, Kortárs, 1967/6. 932.

Cseh Éva