Zsoldos Péter

Zsoldos Péter (1930. április 20., Szentes – 1997. szeptember 26., Budapest) – író. A középiskola befejezése után a Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést és zenetanítást 1956-ig, később az ELTE-n pszichológiát. 1956-tól a Rádiónál dolgozott. 1963-tól jelentkezett tudományos-fantasztikus regényekkel. 1972-ben és 1973-ban EUROCON-különdíjat kapott, majd Arany Meteor-, 1988-ban Hungarocon-, 1989-ben Galaktika-díjat. 15 éves korától készült írónak; a zenei szerkesztést más művészetekénél szigorúbb törvényei, ugyanakkor a fantázia szabadsága miatt nagyszerű iskolának tartja. A tudományos-fantasztikus irodalommal 1957 után kezdett ismerkedni. Elsősorban sci-fi regényeket írt, de publikált zenetudományi cikkeket, zenével kapcsolatos regényt is, és életét valójában a zene határozza meg. Műveiben az emberi kapcsolatok formálódása foglalkoztatja: a maitól eltérő körülmények között vizsgálja az emberi reakciókat, szellemi érettséget. Szabadon kalandozik a jövő lehetséges útjain az emberéhez hasonlóintelligenciát és a vele való kapcsolat lehetőségét keresve. Az ismerkedés, a közös élet formáit, eredményeit tekintve széles skálán mozog, az alkotó együttműködéstől (A Viking visszatér), a megértés teljes hiányáig, amely akaratlanul tragédiához vezet (Ellenpont). Első regényében, mely később trilógiává terebélyesedett (A Viking visszatér, Távoli tűz, Az utolsó kísértés), a jövő űrhajósútján hozza kapcsolatba az embert egy idegen bolygó lakóival, akik az őskor, ill. a korai bronzkor emberének másai. Ha úgy tetszik, a Föld egy ősibb kultúrájával szembesít. A feladatban a szintén őskori kultúrát képviselő távoli bolygó lakóival a kapcsolatot a legközelebbivé teszi: a bolygólakók testében, agyában éleszteti újjá az űrhajó utasait, bonyolult együttesét mutatva be ezzel az eltérő fejlettségi fokon álló tudatok és az azonos szinten álló különböző személyiségek összefonódásának, ellentéteinek. A regény végén a földi élet pusztulásának esélyét villantja föl, de ennél erősebbnek érzi az örök küzdelmet a fennmaradásért. Később, mintegy a gondolatmenet folytatásaként, kiindulási alapnak tekinti a Föld civilizációjának összeomlását (Ellenpont). A romokon formálódó új emberiséget, mely megpróbál az értelmüket vesztett emlékekre támaszkodni, állítja szembe az előző korszak által önépítésre, önfejlesztésre képessé tett robotvilággal. Némileg keserű szájízzel kell megállapítanunk, az utóbbi tűnik életképesebbnek. A holtak nem vetnek árnyékot c. regényében a barátság, szerelem, hivatás ütközési pontjait veszi szemügyre, majd a mindennapok megoldási módjai fölé emeli egy, az emberi életen és intelligencián túli, ismeretlen erő beavatkozásával. A tágabb összefüggések közé helyezve a probléma lényegtelenné válik, miközben a szituáció embertelenségét és fájdalmasságát hangsúlyozza.

Bibliográfia: A Viking visszatér, Bp., Móra Kiadó, 1963. 326 l.; Uaz., Bp., Kozmosz, 1973 (Kozmosz Fantasztikus Könyvek). 341 l.; Die Wiking kehrt zurück [Uaz.], ford. Irene Kolbe, Berlin, Kinderbuchverlag, 1974 (Abenteuer rund um die Welt). 399 l.; Távoli tűz, Bp., Móra, 1969. 486 l.; Uaz., Bp., Kozmosz Kiadó, 1974 (Kozmosz Fantasztikus Könyvek). 596 l.; Uaz., Bp., Kozmosz Kiadó, 1983 (Kozmosz Fantasztikus Könyvek). 485 l.; A feladat, Bp., Kozmosz, 1971 (Kozmosz Fantasztikus Könyvek). 233 l.; Uaz., Bp., 1976. 232 l.; Die Aufgabe [Uaz.], ford. Gottfried Feidel, München, 1980. 189 l.; Det sista uppdraget [Uaz.], ford. Gábor Hont, Stockholm, 1980 (Delta Science Fiction, 116). 224 l.; Zadačata [Uaz.], ford. Živko Angelov, Várna, Georgi Bakalov Kiadó, 1981. 222 l.; Zadanie [Uaz.], ford. Tomasz Kulisiewicz, Varsó, Iskry Kiadó, 1982. 183 l.; Ellenpont, Bp., Kozmosz, 1973 (Kozmosz Fantasztikus Könyvek), 244 l.; Uaz., Bp., Móra Kiadó, 1987 (Kozmosz Fantasztikus Könyvek). 244 l.; A holtak nem vetnek árnyékot, Bp., Gondolat Kiadó, 1983. 295 l.; Az utolsó kísértés, Háttér, 1988. 184 l.

Winter Katalin