Farkas István

Farkas István (1900. május 18., Túrócszentmárton – 1975. december 23, Szentgyörgy) – író, műfordító, szerkesztő. A szlovákiai magyar irodalom első modern nemzedékének tagja. Tanulmányait a lévai piarista gimnáziumban végezte. Eleinte papnak készült, de végül tanítói pályára lépett. A 20-as és 30-as években az Ipolyságban tanított. – Már diákként írt verset, tárcát, és a Lévai Őrálló munkatársa volt. Az 1920-as évek elejétől hivatásszerűen írt. Később is több lap, pl. a Prágai Magyar Hírlap, a Válasz, a Látóhatár munkatársa. A Kassán megjelenő Új Társaság című társasági és irodalmi folyóirat, A Hét (1929-1934) és a Magyar Család (1934-1938) szerkesztője volt. Írásait általában erős szociális érzés hatja át. Irodalmi tevékenységének fontos része a magyar-szlovák kapcsolatok ápolása. Ő állította össze az első magyar nyelvű szlovák prózai antológiát (1928). Fő műfaja a novella, de írt népszínművet, regényt. Szociális témájú műveiben gyakori az érzelgősség. – A Zöld sugarak völgye c. novellájában az elzárt, halálos dél-amerikai völgy toposzát az idegenek kapcsolatkeresésével köti össze: az idegenek jelzése, a zöld sugárzás kővé változtatja a völgyben megforduló embereket.

Bibliográfia: A Zöld sugarak völgye, Tolnai Világlapja, 1934; Uaz. = Budapest nem felel, vál. URBÁN László, szerk. CSERNAI Zoltán, Bp., Word SF Magyar Tagozata, 1989. 123-130.

Irodalom: FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, I-II, Pozsony, 1980; FOGARASSY László, Farkas István, Irodalmi Szemle, 1976.