Udvari Máté: Viadal

Udvari Máté, Viadal,

Új Galaxis 13 (2008/2). 146-155.

Udvari Máté novellája az Új Galaxisnak a sport kérdéskörével foglalkozó, tematikus számában jelent meg, ily módon érthető, hogy a novella cselekménye az eltúlzott versenyszellem problematikája körül kristályosodik ki.

A címválasztás nem a legszerencsésebb. Ugyan rövid, tömör, és adott esetben bizonyos drámaiságot is sejtethet, de nem a novella lényegére utal. Maga a viadal ugyanis csupán másodrendű, sokkal hangsúlyozottabb a versengésig vezető út. Arról nem is beszélve, hogy túlságosan általános a cím ahhoz, hogy megragadja a potenciális olvasó figyelmét.

Az idegen anyag, gömb rendeltetését, (technikai) tulajdonságait, eredetét homály fedi. Ez a homály viszont nem a gömb titokzatosságának mint alaptulajdonságnak, hanem inkább a kidolgozatlanságnak és időnként a motiválatlanságnak, céltalanságnak is a jele. Ez azért is meglepő, mert elvileg a gömb az események kirobbantója, a versenyszellem katalizátora. Nem tudjuk, mi célja van mindezzel, hiszen nem lesznek gyakorlati következményei a versengésnek, és a gömb „hatalma” is azonnal megszűnik, mihelyt a lány megérinti, vagyis mihelyt a gömb eléri értelmetlen célját.

A narráció aszimmetrikus. A két főszereplő váltakozó nézőpontjából látjuk az eseményeket, elsősorban mégis inkább a lány szemszögéből. A narrátor mindig egyes szám harmadik személyben szólal meg. Ehhez a szerző végig tartja is magát, kivéve természetesen a mű elejét, hiszen a felvezetés gyakorlatilag egy internetes párbeszéd, vagyis inkább a dráma műnemére jellemző megoldás, ugyanakkor hatásos kezdés.

A szerelmespár karaktere eléggé korrekt, de nem túlságosan mély. A gömb hatására ugyan kifordulnak önmagukból, de itt sem jellemváltozásról, hanem a versenyszellem aktivizálódásáról, az úgynevezett „állati ösztönök” kitöréséről van szó. A további szereplők (Göndi és a baráti kör számos tagjának) felvonultatása a pár idegenségérzetét kívánja kihangsúlyozni. Elfogadható megoldás, de talán túlságosan sok jelenet és párbeszéd van a mellékszereplőknek szentelve ahhoz képest, hogy a jelzetten kívül nincsen más funkciójuk.

A szerkezet tudatosan és jól felépített: ötletes in medias res kezdés, feszültségkeltő hosszabb felvezetés (amelyben leginkább a szereplőkben végbemenő változást érzékeljük, hogy „a világ más lett”), a mű tetőpontja (vagyis a hálószobai verekedés) tempóváltással összekötött, a zárlat pedig nyitva hagyja a művet.

A szereplők nyelvezete nem járul hozzá a karakterek árnyalásához, a párbeszédek sokszor mesterkéltnek tűnnek. Az író nyelvhasználata eklektikus, helyenként ötletes képekkel él, pl. „fájdalmas vigyorba gyűrődött lepedő”, máshol viszont kifejezetten ügyetlen nyelvi megoldásokkal, sőt közhelyekkel is találkozunk.

Tóth Noémi