KIRÁLYHÁZI Csaba, Az első állomás

Királyházi Csaba, Az első állomás,

Távoli kolóniák, szerk. SZÉLESI Sándor, Bp., Ad Astra, 2016. 169-182.

Királyházi Csaba novellájának helyszíne Álomváros, amelyről kezdetben csak annyit tudunk, hogy telepesek lakják, akik Mateusznak, a város polgármesterének köszönhetnek mindent.

Az egyes szám harmadik személyű elbeszélő fokozatosan adagolja az információkat (nem mindig ügyesen, mert gyakran mesterkéltnek ható párbeszédeken keresztül akarja közölni az olvasóval az előzményeket), és ahogy haladunk előre, egyre kevésbé tűnik álomszerűnek a város, és épelméjűnek a főszereplő. Kezdetben csak annyiban lehetünk biztosak, hogy Mateusz mérnök, megszállottan metrót épít, de azt, hogy miért, és hogy milyen körülmények kényszerítik őt erre, csak a történet utolsó soraiban tudjuk meg. Ez a módszer jól működik, bár az olvasás során néhányszor zavaróvá válhat a sok felmerülő kérdés, talán célszerűbb lett volna bizonyos dolgokat egyszerűbben közölni. Hangulat szempontjából viszont jó választásnak tűnik, minél többet tudunk, annál kilátástalanabbnak érezzük a helyzetet. A szerző a komorságot morbid viccekkel próbálta oldani, ez általában nem igazán szerencsés, és valószínűleg az olvasót is kizökkentheti. (Erre pedig nem igazán van szükség, mert a cselekmény eleve nehezen követhető.)

A novella csattanóra van felépítve, a tragikus lezárásban nyer értelmet Mateusz küldetéstudata, és a történet egy pontján elhangzó „Kapjátok be, istenek, ha nem jöttök, építek egy metrót!” felkiáltás. Mert semmiféle istenek nincsenek, az elszigetelt város, amely valójában egy kísérletben részt vevő kolónia, a szomszédos vulkán kitörésének áldozata lesz. Ezt követően a történet újabb, méghozzá erős csavart alkalmaz azzal, hogy a helyszínre érkező (a lakosok által hiába várt) „isteni mentőhajók” legénységének beszélgetéséből kiderül: mindaz, amit olvastunk, meg sem történt, legalábbis nem úgy, ahogy azt addig gondoltuk, mert a kétségbeesésbe beleőrülő főszereplő, aki képtelen visszajutni családjához és a városához, valójában már az elejétől kezdve halott volt.

Az olvasó tehát a novella befejezése után gondolkodni kényszerül: ez hogyan lehetséges?

Iklódy Janka