Fehér Klára (1922. május 21, Újpest – 1996. szeptember 11., Budapest) – író, újságíró. Nemes László felesége. 1940-ben kereskedelmi középiskolai érettségi tett. 1940 és 1946 között tisztviselő volt a Kecskeméti Gépgyárban. 1948-ban Budapesten, a Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát. 1946-tól dolgozott újságíróként, előbb a Szabad Nép (1949-ig), majd a Magyar Nemzet tárcaírója. 1979-től szabadfoglalkozású író. Díjai: 1950-ben József Attila-díj, 1986-ban Bölöni György-díj. – Igen termékeny és sokrétű író, szinte minden prózai műfajban alkotott. Pályáját riportokkal, színdarabokkal, ifjúsági regényekkel kezdte. Otthonosan mozgott a szórakoztató irodalomban is: humoreszkjeit, karcolatait, vígjátékait rendszeresen közölték a napi- és hetilapok. Színdarabjait bemutatták, tévé- és rádiójátékait sugározták. A szélesebb nagyközönség előtt elsősorban gyermek- és ifjúsági regényeivel, meséivel, ismeretterjesztő munkával és útirajzaival ismert. Két jelentős tudományos-fantasztikus regényét más műveivel együtt több nyelvre lefordították. – Mindkét regénye a lehetséges jövőt ábrázolja. A Földrengések szigete technikailag szuperfejlett világot tételez. A komfortzónaként ábrázolt világban, 2057-ben a világbéke megvalósult; a Balaton-felvidéken húzódik a Központi Egyetem, ahol főhősünk professzor; az időjárás meteorológiai szempontból szabályozott. Bencze professzor és kis csapata egy új találmány segítségével a földrengések előrejelzését tűzi ki célul. A Földrengések szigete a veszélyzóna; az önismeret, a személyiségfejlődés terepe, a bátorság próbája. A szigetre utazó expedíció tagjai azok a merész és bátor emberek, akik vállalják a küzdést, a diszharmóniát, mert tudják, hogy ez vezet tovább. A mű cselekményvezetése, narratív technikája, szerkezete és jellemábrázolása bájosan naiv, gyermekeknek szóló; generációkkal szerettette meg a tudományos fantasztikumot; az internetes portálok tanúsága szerint ma is olvassák. Az Oxygénia egy totálisan irányított, kasztokra osztott államot mutat be. A regény főhőse, Peter MacGulliver feleségével, Julyval 3069-ben nászútra indul az űrbe, ami egyben szerelmük próbatétele is. Baleset folytán Peter egy idegen, lila tüzű bolygóra kerül, ahol minden sokkal rosszabb, mint a kék, napfényes, tiszta levegőjű Földön. Peter kalandjain keresztül derül fény a titokzatos bolygó furcsaságaira. A bolygólakóktól a vezető réteg („Jótevő” király és udvartartása) elzárja az oxigéndús levegőt, minden cseppért meg kell dolgozniuk, sőt, ez a fizetőeszköz is. Mindenki egyforma, agyilag és biológiailag sterilizált. A középréteg átmenetet képez: ők az „emlékezők”, akik a tudományos munkát végzik, ám önálló gondolkodásra nincs lehetőségük, hiszen büntetésül azonnal az alsó szintre kerülnének. Peter becsületességével, önfeláldozásával megmenti Oxygéniát és önmagát. A regény egyúttal tiltakozás a környezetszennyezés és a diktatórikus társadalom ellen.

Bibliográfia: A Földrengések szigete, Bp., Móra Kiadó, 1957 (románul: 1963, szlovákul: 1966, németül: 1973), Budapest, Könyvmolyképző Kiadó, 2003². 224 l.; Oxygénia, Bp., Táncsics Kiadó, 1974.

Irodalom: MARX József, Fehér Klára perben, haragban, Kritika, 1966; MEZEI András, Az ÉS látogatóban Fehér Kláránál, Élet és Irodalom, 1970/21; ISZLAI Zoltán, Keservesek, Élet és Irodalom, 1982/9; ZAY László, Tengernyi életünk, Élet és Irodalom, 1984/4; CSABA Gabriella, Hétköznapok hősei, Élet és Irodalom, 1986/49; CSUTI Emese, Kaland, szerelem, összefogás, Galaktika, 2006/12 (201). 86.

Csuti Emese