JUHÁSZ Roland, Házi kedvenc

Juhász Roland, Házi kedvenc,

Új Galaxis, 21, Pécs, 2014. 21-36.

Juhász Roland novelláját hétköznapisága teszi nagyszerűvé: az egyszerű címhez illő egyszerű szituáció sci-fi elemekkel való megfűszerezése izgalmas és eredeti szöveget eredményez. Wilford Gardens zoológus professzor expedíciója során különleges állatot fedez fel; a lény iránti érdeklődése észrevétlenül furcsa kötődésbe, majd őrült megszállottságba megy át, és gyökeresen megváltoztatja az életét.

A mű pontosan és átgondoltan van felépítve: a cselekmény lassan bontakozik ki, a nyugodt, derűs hangulatú szöveg aprólékos leírásaival és ötletes szófordulataival megnyugtatja az olvasót, a novella csúcspontján szinte sokkoló az igazság. A meglepetés erejét fokozza, hogy a narrátor nem szakad el Wilford nézőpontjától, és mivel a professzor nem érzékeli, valójában miket művel az amadónak – kedvesemnek (!) – elnevezett állat iránti függősége miatt, mi is csak utólag döbbenünk rá, mi történik valójában. A végkifejlet tükrében a kedélyes szöveg hátborzongatóvá, a kedvesen köznapi cím pedig ironikussá és baljóslatúvá válik.

A szöveg részletgazdagsága mellett a karakterek kissé kidolgozatlanok, inkább nevezhetők átlagos tulajdonságokat megtestesítő figuráknak, mint élő alakoknak. Az is nehezen magyarázható, hogy az elkötelezett professzor a hatalmas jelentőségű felfedezés után heteket tölt a családjával, a kutatást pedig asszisztensére hagyja. Ám a hangsúly tulajdonképpen nem is a szereplőkön van, hanem az amadó és az ember kapcsolatán, amelynek hatására Wilfordék korábbi értékrendjüket és vonásaikat levetkőzve megszállott bábokká válnak.

Mezőfi Orsolya