Szalai-Kocsis Tamás: Kismadár arany kalickában

Szalai-Kocsis Tamás [I. M. Brod], Kismadár arany kalickában,

= A katedrális őrzői, 2008, 51-142.

Szalai-Kocsis Tamás a fiatal sci-fi írónemzedék tagja, álnevén I. M. Brod. Novellájának címe kifejező és találó, ám a történet megosztó lehet az olvasók körében. Egy fordulatokkal teli nyomozásról szól, amelynek végkifejlete több mint érdekes, de egy sci-fi novellában talán nem annyira meglepő.

Már az első mondatból kiderül, hogy a főszereplő, Ross Quinlan magánnyomozó és egyben a történet elbeszélője. A távoli jövőben játszódó novella egy kocsmai verekedéssel indít. Már egyből a legelején látunk példát az erőltetett, humorizáló nyelvi fordulatokra („El lehet pályázni, Jóska”). Ez nem lenne annyira zavaró, ha ezt követően nem minden második mondat hangzana hasonló módon. A főhős természetesen teljesen véletlenül keveredik bajba, de nincs visszaút, meg kell fejtenie a rejtélyt, és a jó zsarutörténetekhez híven ehhez szüksége van egy segítőtársra, akit meg is talál bizonyos Thompson személyében. Thompson tipikus munkájába belefáradt, elvált, sokgyermekes rendőr, akinek bár helyén van a szíve, nem lép vissza néhány balhés ügytől, hogy több pénzhez jusson. A zsaru-téma kicsit sablonosan van felépítve, s a szereplők szájába adott mondatokban is fellelni egy-egy rendőrsorozatból elcsent párbeszédet. A történet kulcsfigurája egy nem éppen hétköznapi hölgy (Robina Harper), akiről csak a legvégén derül ki, hogy ki is valójában. Némi csalódást okozhat, hogy nem a főhőssel keveredik szerelmi bonyodalomba, de a végkifejletet megtudva rájövünk, hogy ez nem probléma, hiszen Ross Quinlan marad az egyetlen szerethető figura a történet végére. A jelenetben, amelyben Robina Harper a Vége a világnak című Seress Rezső számot énekli a bárban, fény derül Quinlan szomorú múltjára és az író tehetségére, amit eddig ügyesen elrejtett. Az ezt követő fejezetekben felgyorsulnak az események, elkezdődik az igazi nyomozás, és a végkifejletet követően értelmet nyer a regény címe is.

A szereplők jelleme jól felépített, múltjuk és jelenük is kellően részletezett. A nyelvezet néhol túl szlenges és kicsit erőltetett, egy-egy monológ unalmasan hosszúra sikeredett. Vannak részek, amelyek a kelleténél többször ismétlődnek.

Karácsony Nikolett