FEDINA Lídia, Maga a mennyország

Fedina Lídia, Maga a mennyország,

Távoli kolóniák, szerk. SZÉLESI Sándor, Bp., Ad Astra, 2016. 37-62.

„Végre egy bolygó, ahol nem a pokol vár rájuk kénköves kemencék, fagyhalállal fenyegető földek, miazmás mocsarak vagy vérszomjas vadak formájában” - olvassuk az Existence 80 űrhajó kapitányának, Faulksnak gondolatait. A felderítő expedíció emberek számára lakható bolygókat keres, mert a gépi fejlettség ellenére még mindig az ember a legmegbízhatóbb megfigyelő.

A történet elején Faulks gondolatai mellett a narrátor mond el, amit csak lehet, egy-egy megszólalás kapcsán a szereplőkről vagy a küldetésről. Direkt magyarázatokat és leírásokat kapunk a narrátortól, mégsem terhes ezeket olvasni. Sikerült olyan adagokban hozzáfűzni egy-egy megszólaláshoz, hogy az olvasó számára befogadható legyen, ne emelje ki a történetből, sőt tovább építse a világot, amibe kerül.A legtöbb megjegyzés a Medaillon, az éppen felfedezésre és vizsgálatra váró bolygó kapcsán érkezik, több szereplő szemszögéből láthatjuk, ahogy összevetik a Földdel vagy más bolygókkal, vagy visszautalnak akár gondolatban, akár párbeszédben korábbi, sokkal veszélyesebb expedícióikra.

Csendesen indul a novella, az űrhajó teljes kutatócsoportja egyfajta nyugodt bizalommal várja a bolygó felderítését. A Medaillon sokban hasonlít a Földhöz, minden ideális rajta, habár legalább hatszor akkora, mint nálunk. A növényvilág szemkápráztató, állatok nincsenek. Emiatt aztán a bolygó is csöndes. A tökéletességet az mutatja, hogy a legénység csupa negatív élményt sorol, és ahhoz képest értékeli a bolygó adottságait. A rengeteg éppen csak megemlített, de így is félelmetes eset egyre fokozódó feszültséget generál: nem létezik, hogy a Medaillonon tényleg minden tökéletes. Aztán előbukkannak a megmagyarázhatatlan jelenségek: ha nincsenek állatok, hogyan szaporodnak a növények? Ezek fölött a problémák fölött a csapat elsiklik. A kapitány túlzott önbizalma, Okton kételyei, Marth lelkes optimizmusa mind-mind indokolt és felépített. Az író mindenre gondol, még arra is, hogy a deszkakészítés egyetlen fokozatát se hagyja ki.

A feszültség és az utolsó pillanatig rejtőzködő tragikus végkifejlet izgalmassá teszi a történetet. Végig tudjuk, hogy valami leselkedik a hátunk mögött, de egyszerűen nem látjuk, annyira idilli minden. A novella nyugalmas békéje azonban csupán vihar előtti csend.

Kneipp Virág