KLEINHEINCZ Csilla, Fehér elefánt

Kleinheincz Csilla, Fehér elefánt,

Új Galaxis, 18, Pécs, 2011. 53-70.

A mű címe egy, a novellában is megemlített jelenségre utal: amikor valamire nem szeretnénk gondolni, mégis, vagy talán éppen ezért lépten-nyomon eszünkbe jut. E jelenség a hétköznapi ember számára talán nem okoz több gondot némi bosszankodásnál, Angéla esetében azonban komoly következményekkel járhat a meggondolatlan gondolkodás, hiszen igazságügyi telepataként és empataként saját kollégái között sem érezheti biztonságban elméjét.

Mindez különösen nagy fejtörést okoz számára, mikor egy gyilkos kihallgatását követően szakvéleménye életről vagy halálról dönthet. S bár végül magában sikerül megválaszolnia a bűneset kapcsán felmerülő kérdést, miszerint a gondolat vagy a tett igazsága-e a fontosabb, mégsem egyszerű a dolga, hiszen döntése szöges ellentétben áll együttérző természetével.

Angéla belső monológja érzékletesen vetíti ki szorongását a döntést, valamint saját életét illetően is: a hősnő párhuzamba állítja önnön magánéleti kilátástalanságát a gyilkos lehetetlen helyzetével, s talán ezért is esik nehezére a döntés, hiszen saját maga felett is ítéletet kell mondania.

Mindehhez körítésként a szerző egy kissé nyomasztó, föld alatti Budapestet tár elénk, méghozzá a vak Angéla mesterséges receptorain keresztül. A főhős e kettőssége igen érdekes nézőpontot tesz lehetővé: biztonsági kamerákra csatlakozva Angéla felülről, kívülről látja a világot, empataként viszont az emberek legbensőbb érzéseihez is hozzáférhet.

A novellát az érdekes felvetések és az ötletes párhuzam mellett nyelvezete és képszerűsége is élvezetessé teszi. Angéla nem csak saját dilemmáját írja le egyszerűen, mégis érzékletesen, hanem a föld alatti Budapestet is – mindez pedig kreatívan simul a térkamerák képminőségét illető magyarázataiba.

Kutas Orsolya