HUSZÁR István, Ecce Machina

Huszár István, Ecce Machina,

Avana Arcképcsarnok, 2010/1. 33-36.

Huszár István novellája egy tematikus kiadvány részeként jelent meg: a téma a mesterséges intelligencia és az emberiség viszonya volt. A cím hatásvadász, előhívja a latinos műveltséget. Legnagyobb hátránya, hogy előre utal a parafrázis-jellegre: Ecce Homo. Előre tudni, mi fog történni.

Nemcsak az irodalomban, de a társművészetekben is számtalanszor feldolgozott motívum ez. A biblikus környezetre számos utalás történik, ha máshogy nem, intertextusként a szereplők szájából elhangzó mondatok által, pl. „Te mondád”; „Én mosom kezeimet!” Megjelenik a tizenkét tanítvány, Barabás, Kajafás. De utalás történik Asimov robottörvényeire is. A környezet azonban semmiféle többletjelentést nem nyújt a novella által megpendített gondolatvilághoz, melyet a kormányzó szólaltat meg. Ha nem Pilátus karaktere lenne az illető, hanem egy büfés a Városligetben, a dolgon az sem változtatna egy szemernyit sem. A parafrázis-jelleg miatt sem narrációra, sem környezetábrázolásra nincs szükség. Az egész novella a kormányzó nagy monológja.

A mesterséges intelligenciáról való gondolatmenet érdekes. Az emberiség félelme a robottól megérné a kibontást, de a választott keret nem ad rá esélyt. Jól jeleníti meg az író a J-t körbelengő, sejtelmes homályt. Senki sem tudja, igazából mire képes. Az olvasó sem. Tud akkor gondolkodni? Meg tudja fogalmazni ezeket a gondolatokat?

A humorizálási szándék felülkerekedett a szerzőn, és kellő mérték híján a mondanivaló rovására ment.

Návai Péter