B. Kósa Katalin, Taposó,
Új Galaxis, 2008/2. 142–145.

B. Kósa Katalin novellája az Új Galaxis antológia 13. számában jelent meg, melyet a Sport jövője, a jövő sportja címmel adtak ki. A kiadás talán egyik legerősebb darabja a mű, mely rövidsége ellenére izgalmasan fest le egy világot, melyben sok újdonság nem jelenik meg ugyan de végig leköti az olvasót úgy, hogy kevés, ám épp megfelelő információt árul el, ügyesen reflektálva korunkra, és nyitva hagyva kérdéseket.

A novella bevezetője nagyjából le is írja az alapszituációt: „E disztópikus társadalomban a sport a legkiválóbbak kiváltsága, a legszegényebbek mindennapi keserves munkája, túlélési esélye – és áfiuma.” Liv olyan helyen él, a „taposók” között, ahol az energia luxus, és az embereknek a munka után még taposniuk kell, hogy tudjanak főzni, vagy – ami Liv kedvenc elfoglaltsága – sportot nézni a TV-ben. Olyan sportot, mely az élet, a társadalom egy másik szintjéről érkezik hozzájuk, a napszintről, ahol az emberek sportolhatnak, napbarnítottak, és nincs gondjuk az energiaellátással. Liv szintjéről a felső szintre eljutni szinte lehetetlen, ám ez mégis sikerült Jannak, aki Liv barátnőjének a bátyja, és aki atletikusságának köszönhetően sportolóként kiemelkedett a taposók közül. Időről időre azonban visszatér családjához, és amennyire tud, segít nekik, például azzal, hogy energiacellákat hoz. Liv is kap egyet, de ellopják tőle telefonjával együtt, miközben a napszintre való feljárat előtt várja, hátha be tud pillantani a fenti világba.

A sport a Taposóban mint kiugrási lehetőség jelenik meg, egy reménytelen szociális rétegbe tartozók egyetlen reménye és egyben szórakozása is. Kifejezetten szimpatikus az írónőben, hogy merészkedett egy nem szimpatikus főhőst megjeleníteni, aki tökéletes részét képezi az igazságtalan rendszernek, álmodozik ugyan, de érezhető, hogy tenni az álmaiért sosem fog, és emiatt maximum szánjuk őt, szeretni nem lehet.

Vannak apróbb furcsaságok, mint például a walkman használata, ami már az Új Galaxis 13. számának megjelenése idején is erősen idejétmúlt eszköznek számított, és furcsán hat ebben a világban, de összesítve ezek az apróbb zavaró dolgok semmit sem vonnak le a novella élvezhetőségből.

Sugár Andor