Rinyu Zsolt: Mi is az a science fiction?

[Részlet a Tudományos-fantasztikus irodalom Magyarországon 1989-től napjainkig (Kiadástörténeti áttekintés és könyvészet) című szakdolgozatból (ELTE-BTK, 2002), kissé átdolgozva]

A tudományos-fantasztikus irodalom (divatos angolszász terminológiával science fiction [sci-fi, SF]) fogalmának meghatározása nem könnyű feladat. Ahányan megpróbálkoztak vele (írók, irodalomtudósok, olvasók), annyiféle definíció született. Sőt, több, mivel egyesek több definíciót is alkottak. (" A science fiction összejövetelek egyik legnépszerűbb teremsportja a science fiction definiálása." - írja Frederick Pohl A science fictionről című tanulmányában.)

Lehetetlen pár ezer karakterben számot adni a tudományos-fantasztikus irodalom definíciójának történetéről, ugyanakkor mindenképpen szeretnénk egyértelművé tenni, hogy mi mit tekintünk sci-finek - és mit nem. Különösen fontos a fantasynek a tudományos-fantasztikus irodalomtól való egyértelmű elkülönítése.

Ehhez viszont mindenképpen idéznünk kell néhány olyan, a sci-fi (és a fantasy) meghatározását megkísérlő korábbi definíciót is, amelyek komoly szerepet játszottak terminológiánk kialakulásában.

" A science fiction nem más, mint az értelem tündérmeséje." Alighanem Alain Le Bris fenti meghatározása a legszebb az összes valaha született sci-fi definíció közül, ám használhatósága az egyes művek besorolását illetően igencsak megkérdőjelezhető. Mégis fontos, mert szerepel benne a racionalitásra utaló " értelem" kifejezés, mint a sci-fit az egyszerű tündérmeséktől, fantasztikus utazásoktól, rémtörténetektől és a fantasytől elkülönítő elem.

Sokkal bonyolultabban és sokkal pontosabban fogalmaz Robert Silverberg, aki szerint a science fiction témái " olyan témák, melyek konceptuálisan lehetségesek az általunk megértett tudományos törvények keretei között. (Bár az időgépek és a fénysebességnél gyorsabb utazás kétségtelenül a legvégső határaiig feszíti, sőt, talán azon is túl ezt a keretet.) A fantasy viszont olyan anyagból építkezik, amit általában lehetetlennek vagy nem létezőnek tartunk jelen kultúránkban."

Stanisław Lem Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia című művének bevezetésében kifejtett véleménye szerint a science fiction legérdekesebb elemei " azok a dolgok/.../, amelyek pillanatnyilag nincsenek, de valamikor a jövőben megszülethetnek, valamint azok, amelyek nincsenek, és minden bizonnyal nem is lesznek, de amelyek ť létezhettek volnaŤ , mert létezésük a legcsekélyebb mértékben sem mond ellent a természet törvényeinek."

Munkadefinícióként a fent idézett Lem-féle meghatározás továbbfejlesztett változatát, S. Sárdi Margit alábbi sci-fi definícióját alkalmazzuk (kisebb kiegészítésekkel) a tudományos-fantasztikus irodalom fogalmának meghatározására:

" A tudományos-fantasztikus irodalom az elbeszélő szépprózának az az ága, amely ma még nem létező vagy föl nem ismert problémákkal foglalkozik, s azokra racionális megoldást kínál, vagy fordítva, létező, fölismert problémákkal foglalkozik, s azokra nem létező, de racionális megoldást kínál."

Általában nem tekintjük sci-finek az álomban játszódó műveket (kivéve, ha az álom minden fantasztikus eleme racionális magyarázatot kap, s az álom pusztán az elbeszélés keretéül szolgál), valamint az olyan elbeszéléseket sem, amelyekben a tudományos-fantasztikus elem (pl. magasabb színvonalú technikai környezet) nem képezi a történet elidegeníthetetlen részét, vagy csak a cselekmény előremozdításának eszköze. Ugyancsak nem tekintjük a tudományos-fantasztikus irodalom részének azokat a fantasztikus történeteket sem, amelyek a Földön, vagy egy (a Földről származó) emberi telepesek által réges-rég benépesített bolygón játszódnak, ám ez a tény a történet szempontjából semmiféle jelentőséggel nem bír.

A kísérteteket, vámpírokat, vérfarkasokat és egyéb mitologikus lényeket felvonultató történetek álláspontunk szerint csak akkor tartoznak a tudományos-fantasztikus irodalom körébe, ha a lények létezésére elfogadható tudományos magyarázatot kapunk az elbeszélés keretein belül, vagy ha az adott lények csak az adott mű világának bemutatásának eszközei.

Ugyanígy a mágiát, pszionikát és egyéb hasonló jellegű, jelen valóságunkban nem bizonyítottan létező jelenségeket felvonultató írásokat is csak akkor tekintjük a tudományos-fantasztikus irodalom részének, ha a jelenség működésének minden eleme részletes, világos és egyértelmű, racionális magyarázatot kap az elbeszélés keretein belül.

Nem tekintjük a sci-fi irodalom részének a pusztán társadalmi utópiákat sem, viszont a "modern", technikai-társadalmi utópiákat és antiutópiákat (disztópiákat) igen.

Azoknak pedig, akik további útmutatásra várnak, csak az ELTE-BTK tudományos-fantasztikus irodalmi szemináriumának S. Sárdi Margit által megfogalmazott hivatalos állásfoglalását ajánlhatom:

" A tudományos-fantasztikus irodalom kereteibe tartoznak mindazok a művek, amelyeket mi a tudományos-fantasztikus irodalom kereteibe tartozónak tekintünk."

S ha ez a meghatározás elfogadhatatlanul tekintélyelvűnek tűnik, akkor Kuczka Péter 1977-ben írt soraihoz kell visszatérnünk:

" A legegyszerűbb azt mondanunk, hogy a sci-fi olyan mű, amelyben űrhajók, robotok, marslakók, gülüszemű szörnyek és távoli bolygók szerepelnek. Ez a körülírás kielégítheti azokat, akik nem olvasnak sci-fit. Azoknak viszont, akik ismerik és olvassák[,] nem kell sokat magyaráznunk, ők úgy is tudják, miről van szó. Ezzel a definiálás lidércnyomásától sikeresen megszabadultunk."

Rinyu Zsolt

Irodalom:

- Galaktika 1986./4. (67. szám), 38.p. idézi: Csernai Zoltán (Cs. Z.: Az értelem tündérmeséje: A tudományos-fantasztikus irodalom kialakulása a világirodalomban = Vámpírok és csillagok Bp., a WORLD SF Magyar Tagozata, 1988 342.p.)

- Silverberg, Robert: Utószó (Ford. Békési József) = Legendák 2. Szeged, Szukits, 2001 335.p.

- Lem, Stanisław: Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia Bp., Gondolat, 1974 19.p. (Ford. Fejér Irén)

- S. Sárdi Margit: A tudományos-fantasztikus irodalomról (kézirat) 3.p. pl. hogy reagál egy robot, ha farkasemberrel találkozik

- S. Sárdi Margit: A tudományos-fantasztikus irodalomról, 4.p.; ez a definíció egyébként nem új keletű; v. ö. Sam J. Lundwall: Holnap történt, 10.p. Kuczka Péter: Vissza a végtelenből = Határvidék Bp., Hét Krajcár, 1998 43.p.