Kovács Ákos: Napjaitok megszámlálva

Kovács Ákos, Napjaitok megszámlálva,

Új Galaxis 13 (2008/2). 156 – 175.

A novellában ábrázolt világ alapja egy regény, melyet a szerző a Terra magazin szerkesztőinek unszolására kezdett el írni 2006-ban. Az említett regény 2010-ben jelent meg Vágyálmok ligája címmel.

A novella címe figyelemfelkeltő, és már önmagában is hangulatfestő szerepe van: hátborzongató, úgy hangzik, mint egy fenyegetés. Viszont maga a történet nem tudja megteremteni azt a hangulatot, amelyet a találó cím ígér.

Az epikum sűrített, jóval sűrítettebb annál, mint amennyit a novella műfaja elbír. Ez lehet az oka, hogy a kezdetben több szálon futó cselekmény közül a Diana és Fabian kapcsolatát bemutatni kívánó vonal nem bontakozik ki. De ami fontosabb, az egyik ígéretesnek tűnő főszál: a Terra bizottság és a fényvárók vallási-politikai vonulata (amelyről a legtöbb felvonultatott szereplőnek megvan a maga határozott véleménye) a novella közepén egyszerűen elhal, csak a végén tér vissza pár mondat erejéig. E jelentős, de végül torzóban maradt történet átadja a helyét egyfajta bolygóközi utópisztikus olimpiának, bár az olimpia mint fogalom szinte teljesen ismeretlen ebben a világban.

A cselekmény megfelelő tempóban indul, de a közepe felé – talán a sok történetszál miatt – kissé ellaposodik (ráadásul kicsit az lehet a benyomásunk, hogy nem is nagyon illik oda a politikai vonulat), majd az olimpiai események alatt ismét felgyorsul. A mű vége inkább kidolgozatlan és befejezetlen, mint nyitott.

A novella egyes szám harmadik személyben íródott, de az eseményeket leginkább aszimmetrikus módon a főszereplő, Fabian Keaney szemszögéből látjuk, pontosabban az események az ő gondolatain és érzésein átszűrve jutnak el az olvasóhoz. Ennek megfelelően a beszámolót áthatja a személyesség, illetve az is kitűnik, hogy Keaney nem minden eseménynek van tudatában, például az olimpia váratlan fordulataira ő maga is ugyanúgy rácsodálkozik, mint az olvasó vagy a többi szurkoló.

Keaney, Adams, Lemansky, sőt talán Emma karaktere is korrektnek mondható, de hozzá kell tennünk, hogy nem a szereplők kidolgozása válik a novella fő erényévé, s nem is tekinti ezt legfőbb feladatának. A legfontosabb a világkép megfestése, ezen belül is a jövő „sportjának” illusztrálása. Sikerül is egy viszonylag koherens képet megalkotni, bár felbukkannak benne bizonyos logikai hibák (pl. a sportrajongó Keaney soha nem hallott még az olimpiáról, de VIII. Henrik viselt dolgaival tisztában van, még úgy is, hogy nem a történelem a szakterülete).

Nyelvezetét tekintve viszont a novellának nem sikerül elérnie a futurisztikus hatást. A számos új tárgy, technikai vívmány bár mind-mind új nevet kap, a névadás motiváltsága a mai gondolkodásmódot mutatja. A szereplők nyelvhasználata pedig egyáltalán nem utal arra, hogy a jövőben járunk, méghozzá a Marson, ahol nemcsak őslakosok élnek, hanem a galaxis számos pontjáról érkezett emberek is, mint például a főszereplő és a felesége, akik a Földről költöztek át; a nagyfokú diverzitás ellenére mindenki mindenkit tökéletesen megért.

A novella nagy erénye, hogy remekül felhívja a figyelmet arra a már korunkban is elkezdődött folyamatra, mely szerint a sport kezdi elveszíteni eredeti funkcióját, és hamarosan eljutunk oda, hogy már nem az egyéni emberi teljesítmény ünnepe lesz, hanem a médiák által generált show-műsorrá válik.

Tóth Noémi