LŐRINCZY Judit: Az arabica íze

Lőrinczy Judit, Az arabica íze,

Galaktika 284 (2013. november). 26-44.

Lőrinczy Judit meglehetősen borús Magyarország-jövőképet fest. Sorsunk nem egyedi, hazánk az Európai Unió részeként néz szembe az éghajlatváltozás okozta környezeti kihívásokkal és tulajdonképpen a világ többi részével. Leginkább azzal, amelyik ellen Szegednél felhúzták a Falat.

Nem akármilyen világot teremt az írónő. A fantázia által teremtett környezetet csak kevesek tudják ilyan alaposan és hitelt érdemlően ábrázolni.

A két szálon futó cselekmény két oldalról mutatja be a jövőbeni új világrendet.

Alma Brüsszelben gyakornok, ahol az Európai Parlament épp szavazáshoz készülődik. A kérdés: Bezárkózni a fal mögé, vagy nyitni a többi ország felé? Politikai szálak keresztezik egymást, nagyhatalmi érdekek ütköznek, Magyarország ismét Európa védelmezőjének szerepében tetszeleg, céljai elérése érdekében pedig beveti a föld alatti vízkészleteit.

Miklós Magyarországon, belülről néz szembe a Brüsszelből távolinak tűnő problémákkal, a megváltozott, összeomlás és olajkor utáni Föld támasztotta nehézségekkel. Az elsivatagosodott Szeged a kiszáradt Tisza mentén alvilági figurák gyűjtőhelye. Korrupt katonák, teszkófalusi nyomorgó cigányok és embercsempészek között húzza meg magát a tiszakürti fiatalember. A fallal körülvett ökofaluból származik, ugyanonnan, ahonnan Alma is. Gyilkosság miatt szöknie kell.

Lőrinczy jó érzékkel teremt világokat és figurákat. Hangulatos leírásai élvezhetővé teszik a cselekményt, pontos, részletes ábrázolásai hihetővé a felvázolt helyzetet. Dialógusai életszerűek. A nyelvhez pedig külön érzéke van. Szereplőinek van egyénisége, és külön örömömre szolgált, hogy vette a fáradságot a tájnyelvi jellegzetességek érzékeltetésére (Lakat ö-zése teljesen szegedi benyomást kelt), valamint a helynévalkotásra is (Teszkófalu a romos, egykori áruház köré szerveződött kisközösség jelölésére).

Ez az írás akár azt is megérdemelné, hogy regény formájában teljesedjék ki. A novella épp olyan felfrissítő volt több más gyenge írás között, mint egy korty jó, forró kávé. Nem bánnám, ha olvashatnék még erről a világról, amelyben az arabica ízét már csak kiváltságos kevesek élvezhetik.

Orosz Gergely