Valyon Tamás: Jogában áll…

Új Galaxis 15 (Utópia 1), 2009/2. 82-93.

Valyon Tamás Jogában áll… című utópiájának alaptémája a koloniális, illetve földi bűnüldözés és jogrend eltéréseinek bemutatása.

A címválasztás frappáns, bár enyhe filmes utánérzést hív elő. Egyrészt utal arra, hogy a Földön gyakran a nyomozás érdekei elé helyezik a bűnöző jogait, másrészt pedig a végkifejletre tett célzás, amelyben az egyik nyomozóval, Callahannel ismertetik a jogait.

A novella 12 oldalas terjedelmével kicsit hosszabb a szokásosnál, a tempó néhol vontatottnak tűnik. A főként a két nyomozó, Cosio és Callahan párbeszédre épülő mű ívét egyszer töri meg egy hosszabb leíró rész, amely szemléletesen mutatja be a Föld gigantikus épületóriásait, lebegő mezőgazdaságát. Az olvasó számára ismeretlen technológiai újításokról, mint amilyen az idegcsipesz, a füttyögő vagy térérzékelők, valamint ezek működési mechanizmusáról a szerző nem ad bővebb magyarázatot.

Az utópia fő érdekességét az adja, hogy a két szereplő egymástól eltérő szemszögből látja az eseményeket, és igyekszik megoldani az ügyet. Fontos kérdés továbbá, hogy a törvények segítik, vagy akadályozzák a földi bűnüldözést. A mérleg nyelve egyértelműen Callahan véleménye felé billen, aki úgy véli, hogy „a törvények csak hátráltatták őket” az akció során.

Az epikum és a fölvázolt probléma kiegészítik egymást, bár néhol a lényegi kérdés elsikkad a párbeszédek és történések között. A cselekmény több ízben kissé ellaposodik, a feszültségív csak lassan fokozódik. Előfordulnak funkciótlan epizódok is, például amikor a két főszereplő a magánéletéről beszélget, ami nem releváns a történet szempontjából.

A szereplők jelleme eléggé motivált, személyisége árnyalt, s a cselekmény folyamán azonos marad. Jellemük feltérképezéséhez nagyban hozzájárulnak a párbeszédek. A szereplők saját beszédstílussal bírnak, például Callahan cinikus, olykor már-már vulgáris: „Magukat lócitromra sem képezték ki”.

Az alkotás szerencsére nem nélkülözi a humort és az intertextust sem: „Ki az a Nagy Testvér? – kérdezte némi tanakodás után az akcióvezető. Jézus Mária – nyögött fel Callahan –, nem csodálom, hogy a rendőrviccek máig nem mentek ki a divatból”. A szerző leleményességét dicséri továbbá az ügyes szójáték, az IKoP, ami feltehetően a kopó vagy az angol cop ’zsaru’ szóra utal.

Mindent összevetve, a novella – kisebb hiányosságai ellenére – igen élvezetes és elgondolkodtató olvasmány.

Solty Flóra Karina