Heltai Jenő

Heltai Jenő (1871. aug. 11., Pest - 1957. szept. 3., Budapest) - író, költő, újságíró. Gyermekéveit Baján és Budapesten töltötte, Budapesten végezte a gimnáziumot. 1889-ben jogi tanulmányokat kezdett, de egy év után abbahagyta, és újságírással foglalkozott. 1890-től a Magyar Hírlap, 1892-től A Hét munkatársa. Az 1890-es években budapesti lapok tudósítója Franciaországban. Az első világháborúban haditudósító volt, hosszabb ideig Konstantinápolyban. 1915-ben a Vígszínház igazgatója. 1918-ban az Atheneum Kiadó irodalmi vezetője. 1945 után a Magyar Pen Klub elnöke. Díjai: műfordítói tevékenységéért francia becsületrend (1927); Kossuth-díj (1957). - Novellákat, regényeket, színműveket írt és fordított. Verseit szellemesség, könnyedség, ironikus-romantikus életérzés, derűs, de kritikus hang jellemzi. Legnagyobb színpadi sikerét Kacsóh Pongrácz János vitézének szövegkönyvével (1904), valamint A néma levente (1936) c. drámai játékával érte el. Novelláinak és regényeinek alakjait az éjszakai és a művészéletből meríti. Új színt vitt a magyar humor történetébe. - Valódi sci-fi-t nem írt, csak vérbeli, pajzán szerelmi kalandozásokat, ahol néha egy-egy marslakó élénkíti az egymással idillbe keveredő embereket. Versben csipkedi a moróz telefonos kisasszonyokat, akiket azért nem lehet modernizálni, automatizálni, mert egy gép képtelen a rosszindulatra.

Bibliográfia: A jövő telefonja, A Hét, 1898; A jövő borbélya, A Hét, 1898; A Vénusz-lakók, Fibidusz, 1906.

Irodalom: http://bekefiiskola.tvn.hu/dokumentum/irodalom/arckep/heltaij.htm