KOVÁCS Ákos, Illango prefektus

Kovács Ákos, Illango prefektus,

Új Galaxis, 9, Pécs, 2006. 181-192.

Ha Kovács Ákos novellájának címére pillantva rögtön a pillangó-hatás (avagy pillangó effektus) jut eszünkbe, egyáltalán nem tévedünk nagyot: a történethez a jelentéktelennek tűnő események kiszámíthatatlan jövőbeli hatásairól szóló, irodalmi alkotásokból és filmekből már jól ismert elmélet szolgáltatja az alapötletet, s ahogy az már lenni szokott, elmaradhatatlan kísérője az időutazás, azon belül is saját sorsunk megváltoztatásának témaköre.

A mű főszereplője, a beszédes nevű Calvin Butterfly hétköznapi emberként éli kétségbeejtően unalmas életét, mígnem egy furcsa véletlennek köszönhetően a 2765-ös évbe kerülve Robert Illango, az Illango Prefektus igazgatója jóvoltából esélyt kap arra, hogy a múltban elszalasztott lehetőségeit kihasználva megváltoztassa sorsát – a törvény értelmében gondosan ügyelve arra, hogy ezzel egyetlen más egyén boldogulását se befolyásolja.

Butterfly jellemét a novella kezdetén részletesen ábrázolt eseménytelen mindennapjai, valamint a kilátástalanságból fakadó fájdalmas töprengése (amelyet a szövegben idézetként álló önmarcangoló gondolatok érzékeltetnek igazán) teszik életszerűvé és szerethetővé, valamint ezek adják a motivációt későbbi, kissé elhamarkodottnak is mondható döntéséhez. Az ő ellenpólusaként tűnik fel az először barátságosnak látszó, majd egyre kegyetlenebb vonásokat eláruló Illango, akinek egymással ellentétes (és gyors egymásutánban megmutatkozó) személyiségjegyei kissé zavarba ejtően hatnak. A prefektus igazgatóját a jövő társadalmi rendjével való feltétlen azonosulása és az ezzel kapcsolatos dörgedelmes szónoklatai sem akadályozzák meg abban, hogy szabályellenesen járjon el a „jöttment” Butterfly esetében, majd büntetést helyezzen kilátásba a mit sem sejtő időutazó vétségeiért.

A jövőbeli „szép új világ” lefestése több megoldás ötvözésével történik, és ragyogó írói tehetségről tesz tanúbizonyságot: Butterfly 2765-be keveredve először egy táblát olvas el, a rajta lévő törvényszöveg értelmét azonban csak jóval később fogja fel. Rögtön ezután fültanúja lesz az igazgató és a politikai berendezkedéssel elégedetlen fiatalember, Will párbeszédének, majd Illango személyesen is tájékoztatja a fontosabb tudnivalókról ‒ amint az utóbb kiderül, korántsem mindenről. A novella párbeszédei lendületesek, a bennük színre vitt események előreviszik a cselekményt, egyúttal a szereplőkről alkotott képet is új árnyalatokkal gazdagítják. Némi kétkedésre adhat okot viszont az, hogy Butterfly és Illango több mint hétszáz év „korkülönbséggel” is tökéletesen értik egymás beszédét.

A szerző a történéseket egészen a befejező részig Butterfly szemszögéből ábrázolja, ezáltal tudja ötletesen megkerülni, hogy tudósítsa az olvasót a főhős utazásáról (Butterfly ugyanis nem emlékszik a történtekre). Magyarázat nélkül marad az is, hogy hogyan kerül vissza a főszereplő saját jelenébe, ám a feszültség még így is egyre fokozódik a novella vége felé, s ezt csak rövid időre töri meg a nézőpontváltás. A mű Szomszédok címet viselő záró egységében ugyanis Butterfly további sorsáról két, a cselekmény szempontjából mellékes, mégis élethűen és ironikusan megrajzolt öregasszony látószögéből értesülünk, akik a legfrissebb pletykákról tárgyalva mintegy véletlenül hozzák szóba a szerencsétlenül járt férfit, és persze félre is magyarázzák különös viselkedését.

Kovács Ákos írását kézbe véve feltűnhet az olvasónak, hogy a szereplők angol neve és a külföldi helyszínek ellenére is a jelenben játszódó részeken sok helyütt átüt a jellegzetesen magyar valóság – Butterfly reménytelen helyzete, az idős hölgyek leírása, valamint az árulkodó maszek szó felbukkanása elgondolkodtathat arról, hogy talán szerencsésebb (és egyszerűbb) lett volna hazai környezetbe ágyazni a történetet. Ennek ellenére a novella alapját képező újszerű, némiképp humoros elképzelés, valamint a fordulatos befejezés bőségesen kárpótol a mű esetleges gyenge pontjaiért – helyszín ide vagy oda.

Salczinger Judit