Szomaházy István

Szomaházy István (Steiner Arnold, 1864. február 28., Veszprém – 1927. november 10., Budapest) – író, újságíró. Középiskoláit Veszprémben végezte, majd tanulmányait Budapesten folytatta. Az egyetem után Budapesten dolgozott. A századforduló szórakoztató irodalmának legtermékenyebb művelője, regények, novellák, néhány színdarab írója. – 1880-tól jelennek meg elbeszélései és tárcái a Pesti Hírlapban, A Hétben és Herczeg Ferenc lapjában, az Új időkben. 1881-től kezdve a Nemzet, később a Pesti Napló és a Magyar Hírlap munkatársa. Több álnéven is publikált: Asmodi, Kodak, Pán, Sancho Panza. – Tudományos-fantasztikus tematikában három művét ismerjük. A kék szoba című novellája az emberi hit racionalitást legyőző erejéről szóló ironikus írás. A két főhős klinikát nyit, ahol a szagok és színek segítségével gyógyítják a betegeket. A módszer nyilvánvaló szélhámosság, ám a betegek, sőt később feltalálóik is annyira hisznek benne, mely végül gyógyulást eredményez. A beteg Alézia című novella a jövőbe kalauzolja olvasóját, amikor a színházakban és operákban robotok játszanak. Az írás főhőse egy emberi, leginkább női vonásokat mutató robotprimadonna. Figyelemre méltó Szomaházy elképzelése az önálló akarattal bíró, leginkább emberi tulajdonságokat mutató robotokról és magasan fejlett technikai találmányokról (telepatikus színház, személyiségjegyek másolhatósága, villamosság elterjedése). A százhúszéves asszony című regénye 2156-ban játszódik. Egy magyar tudós felfedezése nyomán az ember születéskor várható élettartama kétszáz évre nő. Mindez nem várt biológiai és társadalmi hatásokkal járt. Az emberek életszakaszai kitolódnak, a házasság intézményének kiüresedése felgyorsul. A problémára a magyar parlament törvényt kíván hozni a több évtizede fennálló házasságok automatikus felbontásáról. A regény szerelmi sokszögekbe bonyolódott hősei egyéni érdekeik mentén kívánnak hasznot húzni a javaslatból, miközben az olvasó megismeri a jövő Magyarországát. „Árpád birodalmában” egy már-már futurisztikus országot ismerhetünk meg, egy technikailag magasrendű civilizációt, ahol az egyik legnagyobb probléma a kapcsolatteremtés a Mars-lakókkal. A regény finoman élcelődő ironikus hangnemével a dualizmus korszakának politikusai és társadalma elé tart görbe tükröt.

Bibliográfia: A kék szoba, Fővárosi Lapok, 1897; Uaz. = A fekete sugár, vál. URBÁN László, szerk. CSERNAI Zoltán, Bp., World SF Magyar Tagozata, 1989. 241-247; A beteg Alézia. Mese a huszadik századból, Ország-Világ, 1899; Uaz. = A rádiumkirály, vál. URBÁN László, szerk. CSERNAI Zoltán, Bp., World SF Magyar Tagozata, 1989. 102-106; A százhúszéves asszony, Budapest, Singer és Wolfner, 1909.

Irodalom: HAMVAS Béla, Szomaházy István, Tavasz, 1920/22. sz.

Veres Miklós