BOGÁTI Péter, Utazások a lopott tojáson

Bogáti Péter, Utazások a lopott tojáson,

Budapest, Krónika Nova Kiadó, 2005. 290 l.

Hová utazhat az ember egy lopott tojáson? Többek között római gladiátorviadalra, középkori lovagi tornára vagy mamutvadászatra a jégkorszakba. Ha valaki ezek hallatán máris kedvet kapott az időutazáshoz, olvassa el Bogáti Péter Utazások a lopott tojáson című „abszolút fantasztikus regényét”, amely elnyerte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma irodalmi pályázatának díját.

A történetet főhőse, Péter, egy talpraesett és találékony kamasz fiú egy „szép, nyári nap derűs reggelén” gyíkot fogni indul a közeli várromhoz, ám gyík helyett egy felnagyított tyúktojásra gyanúsan emlékeztető időgép akad az útjába, a tojásban pedig Oszkár, a huszonharmadik század gyermeke. Ezzel a találkozással indul a történelmi korszakokon átívelő kaland, nem várt fordulatokkal és rengeteg humorral, no meg jó néhány, lexikonízűnek semmiképpen sem mondható történeti érdekességgel.

A cselekményt Péter szemszögéből ismerjük meg, aki mindvégig önmagához híven egy belevaló, ám igen művelt tizenéves srác szókincsével tolmácsolja az eseményeket. Láthatóan jól ismeri a középkor szóhasználatát, de vicces megjegyzéseit már ízig-vérig 21. századi nyelven olvashatjuk („Balambér csak azért nem csóválta meg a fejét, mert a vasfazék rajta kiszámíthatatlanul viselkedett, ha lóbálták. Jobb a békesség.”). A történelmi korok levegője időnként még az ő gondolatain is érződik, ilyenkor a szerző ügyesen párosítja a kor kifejezéseit és a hétköznapi nyelvet, az eredmény pedig megint csak önmagáért beszél („S a kapubolt alatt tanyázó katonák, ha már a hidat fölvonni nem is tudták, mert az üldözők azon dobogtak, de elébük pattantak, hogy szelíden, de határozottan megkérdjék tőlük: mi dolog ez, halottas házba fegyverrel törni be?!”). Oszkár, a kétszáz évvel későbbi jövő fia szintén saját nyelvén szólal meg: az író rövid magyarázata szerint az ő társadalmának szóhasználatára annyira hatott a mindenhol jelenlévő számítógépek nyelve, hogy lassan az emberek is teljesen átvették. Péter újdonsült barátja – először a nyakában lógó kütyü segítségével, majd talán már anélkül is – átveszi főhősünk modorát, ám időnként visszatér saját, megszokott szófordulataihoz, s ilyenkor az oltári rögtön „köbgyöki”, a rossz válasz „hibás visszacsatolás” lesz.

Szalczinger Judit