Sümegi Attila: Rendszerhiba

Új Galaxis 16, 2010/1. 104-125.

Totális demokrácia virtuális alapon, vagy virtuális demokrácia totális alapon?

Ennek a novellának a címét elsősorban a szerkesztői alcímben feltett kérdés teszi sokatmondóvá: rendszerhiba alatt vajon egy virtuális rendszer vagy egy társadalmi rendszer hibáját kell értenünk? A novella végére megkapjuk a választ.

A novella már ránézésre is különbözik a többitől: dőlt betűs, külön soros mondatok, gondolatjelek mellett idézőjelekkel bevezetett bekezdések tűnnek fel. Ennek szerepe van a novella világának ábrázolásában: a dőlt betűs szövegekről kiderül, hogy virtuális állapotjelzések, üzenetek, az idézőjelekbe zárt párbeszédek virtuálisan küldött gondolatok, a gondolatjelekbe zártak igazi, hangos párbeszédek. A világ bővebb leírása a mű első felében található, ahogy felgyorsul a cselekmény, egyre hosszabbodnak a párbeszédek; bár ezek az információk is inkább párbeszédekből vagy a szereplők tetteinek leírásából származnak, kevésbé a narrátor magyarázatából. Egy virtuális valóság tárul elénk, ahol az emberek dolgaikat – beszélgetést, munkát, még a nyaralást is – már szinte kizárólag a virtuális térbe csatlakozva intézik. Felmerül a kérdés, egyáltalán mit lehet a való világban csinálni: a történet vége felé, ahogy nő e kérdés jelentősége, egyre több példát látunk erre. A tökéletesnek tűnő demokratikus ülések is virtuálisan zajlanak, ahol az emberi elmék összeolvadva hoznak döntéseket. Ezen „összeolvadást” bár ügyesen festi le az író, tudományosan nemigen magyarázza: de figyelembe véve, mennyire sötétben tapogatózik a mai tudomány az elme működését illetően, ez teljes egészében érthető.

A főhős, Egri Ákos jellemét és motivációit főleg a barátnőjével folytatott beszélgetéseiből ismerhetjük meg, a narrátor legföljebb csak kiegészíti ezt, például az apa hatásának említésével. Ákos igazi idealista hős, aki hiszi, hogy többre hivatott, és fel tud nőni őseihez; és hisz a tökéletes demokráciában is, ami a ComMentisben megvalósulhat. A befejezés végül is igazolja, hogy erőfeszítései nem voltak hiábavalóak. A barátnő, Sóváry Linda alakja is párbeszédekből rajzolódik ki. A lány másodlagos szereplő ugyan, de álláspontjának jelentősége a történet előrehaladtával nő: bebizonyosodik, hogy valóban jó okkal félti párját a politikusi pályától. Tamás, a kolléga alakja azonban nem elég árnyalt a jelentőségéhez képest, és erre nem elégséges magyarázat, hogy kilétét először titkolni kívánta az író. Ötletes azonban a szereplők jellemének kiegészítéséhez a virtuális avatárjuk, ami Ákosnak például egy félmeztelen király, a pszichológusnak egy zöld manó. A feszültség érzékeltetésének remek eszköze a szereplők fizikai állapotjelentése.

Gyalus Adrienn