Íróportrék‎ > ‎

Kemény Dezső

Kemény Dezső (1925. március 6., Budapest – 2002. szeptember 24., Dunaújváros) – író. Iskoláit a fővárosban végezte. Érettségi után a Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán és a bölcsészkar magyar-latin-görög szakán tanult. Diplomát nem szerzett. 1947-től az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa, 1948-tól a Szikra könyvkiadó lektora. 1950-től az iparban dolgozott. Dunaújvárosban telepedett le 1960-ban, és újságírással, műfordítással kezdett foglalkozni. – Sci-fi műveiben a könnyed, jól követhető cselekmény előtérbe kerül a tudományos egzaktsághoz képest. Az író megelégszik a fantasztikum kitalálásával, a részletezésre nem fordít gondot. Szereplőit nem mutatja be sok oldalról, valamennyien a cselekménynek vannak alárendelve. Jellemzi a párhuzamos cselekményvezetés, gyakoriak a párbeszédek. A legrövidebb útban a Föld keresztülfúrásának történetét meséli el, az esemény 2055-ben történik. A jövő csak a megvalósulás lehetségességét igyekszik alátámasztani, de komolyabb szerepe nincs. A titokzatos kecskebak c. kötetben megjelent elbeszélések valamennyijében Szakács őrmester különös eseteiről olvashatunk. Hétköznapi embereket ábrázol saját idejében. A fantasztikumot maguk a bűntények képviselik, ám a hangsúly mégis inkább a nyomozáson van.

 

Bibliográfia: A legrövidebb út, Bp., Móra Könyvkiadó, 1958; A titokzatos kecskebak, Bp., Móra Könyvkiadó, 1970; A harmadik generáció, Galaktika 55, 1984. 123-126; Encián úr újabb álma, Galaktika, 1987/9 (84). 92-94; Mint a nyíl s zuhogó patak, Galaktika, 1988/10 (97). 93-94; Forgástestszindróma, Galaktika, 1992/1 (136). 93-94; Aton ragyogása, Galaktika, 1993/8 (155). 119-127; A CXCVI. levél, Galaktika, 1994/1 (160). 18-21; A vörösvonal effektus, Galaktika, 1994/6 (165). 112-117.

 

 

 

Fésűs Ágnes

 

Comments