MEZŐ Ferenc, A fajgyűlölő

Mező Ferenc, A fajgyűlölő,

Új Galaxis, 8, Pécs, 2006. 25-32.

A robotok lázadása az emberek ellen gyakori téma a scifi világában. E történet szerint egy fizikus egyik útja során talál egy robotot a Plutó Körzetben, s hazahozza magával. A robot egy félreértés miatt azt hiszi, a fizikus az anyja, majd mikor megtudja, hogy ez nem igaz, megöli őt, és az egész emberiséget ki akarja irtani.

Sajnos a téma elcsépeltsége mellett a szerkezet széteső jellege sem mélyíti el a bizalmat az olvasóban a szerző iránt. Fölöslegesen ugrálunk előre–hátra az időben, az időváltásoknak nincs művészi funkciójuk. A szerkezet sem arányos. Nem egyértelmű, mi alapján van tagolva: a harmadik tagolás a második rész folytatása, teljesen értelmetlen attól szétválasztani, időben is ugyanott vagyunk. A negyedik tagolásnál az előző bekezdést folytatjuk, ami a múltról szól, ugyanakkor elérkezünk a jelenbe, ami a mű elejére reflektál, majd a következő résznél külön címmel jelzik, hogy a történet elején járunk. Az utolsó történést is külön részbe rakták, pedig az is csak az előző folytatása. A tempó változékony: az első három lap üteme lassú, kényelmesen össze lehetett volna foglalni az eseményeket harmadannyiban, a vége viszont amennyire izgalmas, annyira elsietett, szinte felületes:

„Az események innentől gyorsan pörögtek. A rendőrség letartóztatta a pszichológust. Az egyik hulla eltűnt a hullaházból. A pszichológust kétrendbeli gyilkosságért halálra ítélték (a fegyveren csak az ő ujjlenyomatát találták meg...). Robotokról szóló történetét senki sem vette komolyan. Ügyvédje fellebbezett. Az ítéletet kényszergyógykezelésre változtatták, az elítélt egy ideg- és elmeszanatóriumba vonult. Kevesen látogatták. Időnként megjelent nála egy figura. Kölcsönösen gyűlölték egymás fajtáját.”

Mindezek miatt a feszültség íve sem lesz megfelelő. Ráadásul ismétlődések is terhelik: minek kétszer elmesélni, hogy EMI miért hívja a fizikust az anyjának?

Ahogy az idézetből is látni lehet, a műben a közvetlen szerzői bemutatás uralkodik. A jellemalkotás következetlen. EMI, a robot gyilkossága meglepő és motiválatlan, hiszen semmilyen jel nem utalt arra, hogy így fog viselkedni. Még inkább zavarba ejtő belegondolni, hogy minek látogatja a pszichológust az elmegyógyintézetben, ha utálja az egész emberi fajt, és ki akarja irtani? Miért nem tette meg? És minek fogadja a pszichológus EMI-t? Miért utálja az egész fajt, ha csak EMI-t ismeri a másik fajból? Így eldöntetlen marad maga a cím: Ki a fajgyűlölő?

Bacsárszki Ágnes