F. Csóka Ferenc: A diliház kapuja

Új Galaxis 16, 2010/1. 82-85.

Az igazság odaát van. A diliház kapujának túloldalán. Kérdés, honnan nézve.

A novella a címéből ítélve komikusnak tűnik, mivel az elmegyógyintézet szónak egy humoros szinonimáját választotta címül az író, a hozzáadott alcímben felvetett – kissé elcsépeltnek ható – kérdés azonban árnyalja e benyomásunkat.

A novellának mindössze két szereplője van: a sétára igyekvő ápolt, II. Abn Adrac és a padon ülő idegen. A beteget – uralkodói rangot sugalló, vélhetően képzelt neve ellenére – szorongó, ijedős emberként mutatja be az író hangutánzó és hangulatfestő szavakkal megtűzdelt jellemzésében. Az idegent, aki megszólítja az elosonni próbáló beteget, főleg kettejük beszélgetéséből, illetve II. Abn Adrac belső beszédéből ismerjük meg. A jövevény harsánynak és kissé ingerlékenynek tűnik, amelynek oka érthetővé válik, amint elmeséli, miért is került ide. Ezzel a történet is komolyabb fordulatot vesz a humorosra vett kezdéshez képest. Az idegen voltaképpen időutazó, aki megpróbálja megváltoztatni a világot, ahonnan jött; hogy miért van erre szükség, és hogyan tett szert az időutazás képességére, kizárólag az ő szájából hallhatjuk, vagyis hitelességére nincs bizonyság.

Az elbeszélést a szerző sűrűn központozta három pontokkal és felkiáltójelekkel, hogy a feszültséget fokozza, ám e túlzás épphogy gyengíti a kívánt hatást. A hosszú párbeszéd egyenletesen lendületessé teszi a történetet, ám várakozásainkkal ellentétben nem oldódik meg az időutazó által felvetett probléma: az író talányos befejezéssel zárja le a novellát, amely hű marad az alcímhez – nem tudjuk meg, melyik oldalon van az igazság.

Gyalus Adrienn