KENESSEI András, Sötétben

Kenessei András, Sötétben,

Galaktika, 302 (2015. május). 78–80.

Kenessei novellájának témája első ránézésre lerágott csontnak tűnhet, ám újraolvasva és némi háttérinformáció gyűjtése után – melynek köszönhetően a történések idejét is kideríthetjük – az egyedi jelző megfelelőbb. Az bizonyos, hogy teljes mértékben eltér a szerző korábbi írásaitól.

SF-jellege leginkább abban áll, hogy tudományos környezetben a főszereplők tudományos és/vagy fikciós-tudományos diskurzust folytatnak. A Galaktika tárgymegjelölése egy mondatban fejti ki a hét oldalas novella lényegét: „két intelligencia a mitokondriális őskeresésről elmélkedik... meg a bölcsbölcs társulat határairól...” A címválasztás nem a legszerencsésebb, de legalább a történések helyszínét megjelöli.

A novella három, egymástól élesen elkülönülő részre tagolható. Az első és a harmadik rész keretet képez. Itt az elbeszélő „hangján" keresztül értesülünk a cselekményről. A középső rész egy párbeszéd, melyet a szerző gondosan, egy-egy ponttal választott el a kerettől. Megismerjük a szereplőket, Lucy-t és Ősapát, ám csak hosszú eseménytelenség után tárul fel a főszereplő kiléte ekképpen: „Te vagy a történelem egyik leghíresebb nőnemű teremtménye!” (Ezt követi a kitartó Google-zás és máris rájövünk, hogy 1976-ban járunk.).

A cselekmény részletes leírására való törekvés sajnos maga alá gyűri a szereplők jellemének kibontását, emiatt néha a párbeszéd is követhetetlenné válik. A második rész végére – ha eléggé figyelünk – kitűnik a dialógus lényege, mégpedig az emberi faj fejlődésének a múlt kutatásaiból levezetett jövője.

A szerző a tanulság túlságos árnyalásával azt érte el, hogy a mű olvasása közben csupán tapogatódzunk a Sötétben.

Sátor Veronika