Kanizsai Ferenc

Kanizsai Ferenc (Csuka Ferenc) (1879, Magyarkanizsa - 1914, Budapest) – író, újságíró, kritikus. Szegeden és Versecen járt középiskolába, Budapesten és Kolozsvárt egyetemet látogatott. Újságírói pályáját Szegeden kezdte. Már érett korában került Szabadkára, majd Budapestre. Első írásaira Molnár Ferenc hatása nyomta rá bélyegét. Főleg városi témájú novellákat írt a mikszáthi novella szerkezetében, de kevésbé anekdotikus szellemben. A századelő egyik ígéretes tehetsége volt, több regényt és elbeszéléskötetet jelentetett meg (Faustus redivivus, tárcanovellák, Szeged, 1905 [Csuka Ferenc néven]; Ifjabb Sóti Pál, Délmagyarország, 1909, folytatásokban; Roppant nagy szerelem, Élet, folytatásokban; Az apja fia, elbeszélések, 1910; A cserebogár, elbeszélések, Singer és Wolfner, 1911; A kígyóbűvölő, elbeszélések, 1912). Terka c., ma már ismeretlen művét Csáth Géza méltatta a Bácskai Hírlapban 1907-ben: „a Terka úgy egészében igen merész és szokatlan könyv. Ami az események regisztrálását illeti: teljesen reális; nevén nevezi a dolgokat, és nem ír körül semmit. Ehhez még szokni kell Magyarországon az olvasóknak. No, és ami a regény belső részleteit illeti, itt elsősorban egy bájos, mély kedélyű és egyéni látású írói lélek bontakozik ki előttünk. Ez az ember szereti embertársait, és belenyugszik a dolgokba. (…) Minden átérezve és minden átgondolva. De fullartisztikus, csiszolgató skrupulusoknak semmi nyomuk, egy író, aki nem nagyképűsködik, ez nemde ritka látvány és ritka olvasmány.” E műveiben számos olyan témát megpendít, amely a korszak sci-fi irodalmában is szerepet játszott: fantasztikus történések, irreális helyszínek, mesterséges mámor, az álom és a valóság közti határ átjárhatósága stb. - Egyetlen sci-fi novellája, Az eltitkolt riport 1911-ben jelent meg a Tolnai Világlapjában. Az írás az Érzékek Fölötti Dolgokat Vizsgáló Tudományos Társulat egy ülésén tartott előadás fiktív jegyzőkönyve. A társulat új taggal bővült a brüsszeli Forbes Márk riporter személyében, aki a mintegy száztagú bizottság előtt ismerteti „eltitkolt riportját”. A riport igazi nagy szenzációra vadászva fedezi fel egy tudományos lapban Suttleworth professzor cikkét, aki – bár állítása szerint pusztán egy napra – feltámasztott egy halott virágárust. A kíváncsi újságíró azonnal nyomozni kezdett az ügy után. El is jutott a kísérlet helyszínéül szolgáló klinikára, ahol furcsa eseményeknek lett tanúja. A professzorral való találkozása után röviddel megjelenik a feltámasztott virágárus, aki a következőket próbálja közölni a város lakóival: „Emberek! Az egész város! Ide hallgassatok! A halál nem nyugalom, a halál iszonyú! A halál nem érzéstelen álom. A holttest szenved, irtózatosan! És a holttest ezt tudja! Képzelhetetlen, iszonyú sors vár ránk! Én már tudom! Átkozom az istent, átkozom a szüleimet…”. A professzor erre gyorsan fejbe lövi a mindaddig élőhalottat, valamint figyelmezteti a riportert, hogy a klinikán történtekből semmit sem közölhet a külvilággal. Majd még közli, hogy a „halál nem egyéb, mint a fizikai kínok mérhetetlen hatványozódása – melyet növel a körülmény, hogy a halott ezt nem tudhatja”.

Bibliográfia: Az eltitkolt riport, Tolnai Világlapja, 1911.

Irodalom: KANIZSAI Ferenc, Előszó-féle = Bűntársak, Bp., 1912; KÁDÁR Endre, Kanizsai Ferenc, Nyugat, 1914/10; http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2007/10/20/main.php?l=j2.htm.

Csordás Attila