Kovács Tücsi Mihály: Dupla vagy semmi

Kovács Tücsi Mihály [Toochee], Dupla vagy semmi,

Galaktika 270 (2012. szeptember). 34-39.

Kovács „Tücsi” Mihálynak, a Galaktika tudományos szerkesztőjének elbeszéléseivel rendszeresen találkozhatunk a folyóiratban. A most tárgyalandó műben az író a számítógép és az emberi agy összekapcsolásának lehetőségével játszik el, s ezzel összefüggésben előkerül egy másik, napjainkban szintén sokat emlegetett téma: az azonos neműek közötti szerelem.

Az írás elején az izgatottan várakozó házaspár otthonáról kapunk időnként erőltetettnek ható bemutatást: „Lépéseinek zaját elnyelte a vastag szőnyeg, csak az ablak előtt, a teakfa padlón kopogtak vészjóslóan.” A lakás jellemzői, valamint a férj és felesége szájából elhangzó mondatok meggyőznek minket, hogy egy jómódú, a régi értékekhez ragaszkodó párról van szó, akiknek kényelmes és gondtalan világát szinte teljesen összezúzza évek óta nem látott lányuknak és barátjának érkezése, akik azonban nem azok, akinek elsőre látszanak. A mindentudó elbeszélő szemével látjuk a novella nagy részét kitevő, egyre feszültebb hangulatú beszélgetést, amelyben végül a talányos cím is megfejtést nyer. Anya és lánya(?) párbeszéde a nagy tudományos áttörésről elsőre kissé életszerűtlennek hat lényegretörő mondataival, ám mindezt megmagyarázza a bejelentés: Susan és Kevin egy új technológia segítségével „testet cseréltek”, s az idős nő beszélgetőpartnere valójában egy olyan fiú, aki még sohasem látta Susan édesanyját, míg a lány az ismeretlen fiú képében hallgatni kényszerül a régen várt viszontlátáskor. A jellemalkotás következetességét dicséri, hogy az édesapa és az édesanya reakciói nem hazudtolják meg az írás első részében már kialakult képet, zavarodottságuk, az új helyzethez való hozzáállásuk valós személyiségekként láttatja őket. Susan életéről már a mű elején kapunk néhány információt, amelyek immár más megvilágításban szintén előkerülnek a találkozás végéhez közeledve. A mű záró részében már-már zavaróan hat, hogy az író a szereplők beszéltetésekor több mondatban is zárójelbe teszi a megszólaló valódi nevét, ugyanakkor ez a módszer mélyebben látni engedi a helyzet paradox voltát.

Szalczinger Judit