Martin Máté: Szörnyek éjszakája

Martin Máté, Szörnyek éjszakája,

Új Galaxis 13, 2008/2. 98-109.

Martin Máté novellája az Új Galaxis antológia 13. számában jelent meg, melyet A sport jövője, a jövő sportja címmel adtak ki. Ennek megfelelően az írás egy képzeletbeli sportág egy eseményét mutatja be.

Ígéretesen indul a három szemszögből bemutatott sportesemény leírása. Mind a sportoló, Graves részei, mind pedig a szakkommentátor, Gordon fejezetei minden sport iránt kicsit is érdeklődő olvasónak érdekesen és hitelesen adnak bepillantást e világ két különböző szegletébe. A sci-fi jegyekre vágyóknak viszont egészen a harmadik főszereplő, Jamie felbukkanásáig türelmetlenül várniuk kell, de ekkor sem lehetnek maradéktalanul boldogok, mivel egyszerűen túl keveset láthatunk a jövőbeli környezetből. Mindössze annyit tudunk meg, hogy ez a sportág nagyjából egyharmad részben amerikai futball, egyharmad részben európai futball, egyharmad részben pedig a gladiátorok véres ütközeteiből áll össze, mindez fűszerezve azzal, hogy a jövőben tulajdonképpen egy technikai sporttá változott át a csapatjáték; a doppingszerek nemhogy nem tiltottak, egyenesen alapszükségletei egy jó csapatnak, és a tehetség ugyan feltétel a sportolói karrierhez, de a különböző mutációkat okozó szerek használata nélkül nem elég.

Az alapötlet jó, bár nem feltétlenül újszerű, de a harmadik szereplő, Jamie, a 10 éves forma kisfiú nem bírja el az író által neki szánt feladatot, mégpedig hogy őáltala jussunk el a tanulsághoz. Egyszerűen hihetetlen, hogy egy ilyen fiatal srácban, aki tulajdonképpen egy olyan környezetbe született bele, ahol ez sportág jelenti A sportot, és akinek nyilvánvalóan első számú modellje, az apja rajong ezért a sportért, etikai és életfilozófiai problémákat merüljenek fel. Ennek következtében hiteltelenné és súlytalanná válik az – egyébként is nyilvánvaló, ám leírva még szájbarágósabbnak ható – tanulság.

Sajnos az élvezhetőséget tovább rontják a helyesírási hibák, például: előredölt, nemtörödöm, felhördűlt, kezdőrugás. Itt már konkrétan megfogalmazódik az olvasóban, amit eddig csak érzett: egy összecsapott, kidolgozatlan novellát olvasott, melynek ugyan az alapgondolata érdekes, de a megvalósítás nem tudja valóra váltani a várakozást.

Sugár Andor