KOVÁCS Tücsi Mihály [Toochee], Utolsó álom

Kovács Tücsi Mihály [Toochee], Utolsó álom,

Galaktika, 260 (2011. november). 46-49.

Kovács Tücsi Mihály elbeszélése az álmok és emlékek viszonyának kérdését veti fel.

Az álom az író leírásában kiszámíthatatlan és sokszor irracionális tapasztalat-, emlék- és ismeretkeverék, melyre ébredés után nem, legfeljebb nagyon rövid időn át emlékezünk. Felveti a kérdést, vajon lehet-e, hogy érzünk, és esetenként akár szenvedünk álmunkban?

A terjedelmi rövidséghez apró, zárt tér és csupán két szereplő társul: helyszínünk egy öreg bérház lakása, ahol Joe felkeresi „Kufárt”, hogy annak gépével rögzített álmokat élhessen meg, vagyis „repüljön”. Az elbeszélés két részre bontható: a szereplők közt folyó, általában rövid párbeszédekre, melyekbe Kufár néhol hosszabb, magyarázó monológjai illeszkednek, valamint az énelbeszélő álomleírásaira.

A mű másik témája az ember vég nélküli vágya a veszély, illetve izgalom iránt, mely eluralkodik a főhősön. Egyre többet akar, mire azonban megkapja a legfélelmetesebb álmot, egy ember utolsó álmát, letépi a gépet a fejéről.

Az álmok kérdésével kapcsolatban az író kérdéseket vet fel, a válaszokat nem ismerjük. Joe-n keresztül azonban ad egy apró üzenetet: izgalom és veszély iránti vágyunk kielégítése közben akár az elviselhetetlen kín szélsőségéig sodródhatunk.

Ziman Gergő