Hernádi Gyula

Hernádi Gyula (1926. augusztus 23., Oroszvár (Szlovákia) - 2005. július 21., Budapest) – író, költő. Középosztálybeli környezetben nőtt fel. 1944-ben érettségizett a pannonhalmi bencés gimnáziumban, az apátság félmilliós könyvtára jó műveltségi alapot jelentett számára. A budapesti orvostudományi egyetemen tanult. 1945-ben behívták katonának, és szovjet hadifogságba esett, 1947-ben tért haza. Népi kollégistaként orvosi, majd közigazgatási tanulmányokat folytatott, de volt bölcsész és vegyészmérnök hallgató is, 11 évig járt különböző egyetemekre, de soha nem diplomázott. Mindez magyarázat lehet sokoldalú műveltségére. Volt tisztviselő, vállalati közgazdász, és dolgozott a Városépítő Tervező Intézetében. 1970-től a Huszonötödik Színház, utóbb a Népszínház, 1983-1984-ben a kecskeméti Katona József Színház dramaturgja volt. A Magyar Írók Szövetségének 1981-től 1989-ig választmányi tagja. 1989-1890-ben az Új Idő c. lap szerkesztőbizottságának tagja. 1991-től a Független Magyar Írók Szövetségének elnöke, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Díjai: József Attila-díj (1976), Szép Ernő-díj (1996), a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje polgári tagozat (1996. október 23.), alternatív Kossuth-díj (1996), Kossuth-díj (1999). Az 1950-es éve második felétől a Belvárosi Kávéház írói asztaltársaságának egyik meghatározó személyisége. - 1955-ben jelentkezett először irodalmi művel. Alkotott verseket, novellákat, kisebb regényeket (ezekben a francia egzisztencializmusra emlékeztető módon kutatja a szabadság és meghatározottság határait), de a legnagyobb ismertséget Jancsó Miklós filmjeihez készült forgatókönyvei révén érte el (Oldás és kötés, 1964; Szegénylegények, 1965; Csillagosok, katonák, 1967). Műveire egyéni látás- és kifejezésmód, horrorisztikus képek jellemzőek. A realizmustól elfordulva előbb a parabolisztikus értelmezés, majd a történelmi példázatosság módszerét alkalmazza. – Tudományos-fantasztikus munkássága igen sokszínű. Regényeiben a sci-fi és a horror eszközeit is fölhasználja. Találkozhatunk rejtélyes gyilkosságtörténetekkel az 1800-as évek Magyarországán (Drakula, 1983), de életre kelti a híres Frankenstein bárót is (Frankenstein, 1984). Figyelemreméltó a Logikai kapuk c. novella, amely egy számítógép szomorú sorsát írja le.

Bibliográfia: Logikai kapuk, Bp., 1974; RNS, Androméda 2, 1977/1. 3-4; Homo protesiensis, Androméda 2, 1977/1. 5; Mozgókép, Androméda 2, 1977/1. 10-11; Támaszpont, Androméda 2, 1977/1. 24-25; A tudat kvantummechanikája, Androméda 2, 1977/1. 62-65; Hasfelmetsző Jack, Bp., 1981; Drakula, Bp., 1983; Frankenstein, Bp., 1984; Fantomas, Bp., 1985.