KLEINHEINCZ Csilla, Depoteózis

Kleinheincz Csilla, Depoteózis,

Új Galaxis, 24, 2016. 32-44.

Kívánatos-e egy olyan hatalom a testünkben, ami terjedve mindenkit megölhet, ugyanakkor mindenkit meg is gyógyíthat? Kleinheincz Csilla világában az istenbetegség szinte mindenkiben megvan, ki dicsőségnek tartja, ki pedig borzong attól, hogy bármikor elérheti az apoteózis, beleolvadhat a teste egy istenségbe.

Évia hatalmas akaraterővel és elszántsággal fut neki, hogy megmentse családja maradékát, esetleg az egész világot ezektől a dicsőséges balesetektől. A történteket a kísérlet előrehaladtával tudjuk követni, kérdéses azonban, mi lesz a vége. Mi csak az előkészületet, a kezdetet látjuk. Vajon sikerül-e kiölni Éviának az isteneket magából, mielőtt ő maga is istenné lenne? Legyőzhetetlen-e ez az erőszakos hatalom? A választ a szerző az olvasókra bízza, ez jó megoldásnak tűnik, legalább ezen a téren nem olyan didaktikus a novella.

Nem tudjuk, hol játszódik a történet: városban, faluban, múltban, jelenben, jövőben: egy olyan világ szeletét látjuk, ami akár lehetne a Föld is, bár nem tudjuk, szereplőink emberek-e egyáltalán. Nem tudjuk, hogy néz ki ez a világ, de az író olyan lendülettel visz minket a bosszútörténet előkészületeiben, hogy nincs is időnk ezen gondolkodni, csak a küzdő Éviát látjuk magunk előtt, és a (meglehetősen gusztustalan) apoteózist. Az istenné olvadás folyamata nagyon pontos leírást kap, olyan részletekbe menőt, hogy akármit gondolnánk előtte, egyből a főszereplő álláspontját helyeseljük: ezek nem istenek, ez fertőzés, ami halált hoz.

A novella kezdetén egyből a katasztrófa közepébe csöppenünk, innen kell kibogoznunk magunkat, rájönni, hol vagyunk, kik vagyunk. Talán ez is tartja fent a kíváncsiságunkat: minden információ megfelelően késleltetve jut el hozzánk, de ez nem okoz a történetben logikátlanságot, hiszen Évia is akkor jön rá a kísérlet folyamán újabb és újabb összefüggésekre, megoldásokra.

Nincs idő hosszas jellemzésekre, mindenki cselekszik., mert az idő szorít: ezekből a tettekből megláthatjuk, milyen a józan gondolkodású Rúnó doktor, milyen a babonás Rosza, milyen a racionális, ugyanakkor szeretteihez mindeneken túl ragaszkodó Évia, és a kísérletek állásából azt is meglátjuk, milyen volt Mároly. De tulajdonképpen Évia az egyetlen, akiről egy kicsivel közelebbi képet kapunk: kitartás, vasakarat, vakmerőség. Egy pár mondat erejéig látjuk, milyen, ha érzései vannak, de később már csak a világmegmentés oltárán (talán hiába) feláldozott élet szerepel, érzésekkel, emberi viszonyokkal nem igazán találkozunk.

Az alapszituáció egyszerű és kevéssé kidolgozott, egyetlen nő szembeszáll egy emberfeletti hatalommal, a díszletezés az, ami különleges lehet: egy furcsa kór vagy vallás ellen küzd Évia egészen egyszerű tudományos kísérletezgetéssel. A világ megmentését már sokszor láttuk különböző köntösökben. Ha nem a történet miatt, hát a hátborzongatóan gusztustalan és ennek tetejében részletes leírások miatt biztosan emlékezetes ez a novella.

Kneipp Virág