Ney Ferenc

Ney [neji] Ferenc (1814. május 26., Pest – 1889. szeptember 11., Budapest) – író, drámaíró. Orvostudományt hallgatott Pesten és Bécsben, majd jogot tanult Pozsonyban, végül Pesten tett vizsgát pedagógiából. Az 1830-as évektől kezdve előkelő családoknál nevelősködött (Lányi István főispán, Brunszvik Ferenc, Sztáray Albert), majd a pesti kisdedóvó igazgatója 1844-1862 között. A Magyar Nevelési Társaság elnöke volt (1848). 1848-ban mint nemzetőr és főhadnagy vett részt a szabadságharcban, a szabadságharc után egz ideig fogságban volt. Később a pesti német, majd a budai magyar főreáliskola igazgatója, 1866-tól a pesti, majd az országos tanáregyesület elnöke. 1858-ban az MTA levelező tagjává választották. – A 19. század egyik kiemelkedő alakja, széleskörű tevékenységével és munkásságával mind az irodalom, mind a pedagógia történetében kiemelkedő helyet vívott ki magának. Írt drámákat (Hilderik, Klodvig, Silvio, Kalandor), ifjúsági műveket (Ibolyák – beszélyfüzér, Gyermekek könyve, Három kis mese) és pedagógiai tanulmányokat (Kisdednevelési Nefelejts, A népnevelés hatása, Galyfüzér a nevelés virányligetéből). Mindezek mellett óvodaügyünk egyik úttörője. Rengeteg lap munkájában vett részt mint szerkesztő és munkatárs (Rajzolatok, Közleményke, Pesti Divatlap, Századunk, Irodalmi Őr), s a magyar sci-fi irodalom egyik első alkotójának is tekinthetjük. – 1836-ban jelentek meg a Felfödezések a Holdban, a Látszatos bébizonyítása Herschel felfödezéseinek a Holdban, majd az Utazás a Holdba című művei a Rajzolatokban. Ezen írások közül is kiemelkedik az Utazás a Holdba című kisregény. Ez ízes stílusa, fordulatos meseszövése és szatirikus hangvétele mellett a korra olyannyira jellemző reformkori üzenetet is hordoz, melyet játékos formában, rendkívül olvasmányosan juttat el az olvasóhoz. Művének két hőse, a beszélő nevű Kalandi és Regényi álmodozók és kalandvágyók, léghajóval jutnak el a Holdig, s ott fejlett, harmonikus társadalmat, erős, egészséges, tiszta és bölcs szellemű népet találnak, nemkülönben egy természeti Édent. Visszatekintve a Földre válik világossá előttük a feudális elmaradottság igáját nyögő Magyarország élete („elhagyott fürdő, rossz híd, dologtalan, romlott népcsoport”) és a forrongó, rabságban tartott Európa (láttak „álnokul görbedteket, zsarnokostort, vérpadot, gőzölgő városokat, táncoló csontvázakat” stb.). Találkoznak a nagy magyar királyok szellemeivel, akik a nemzeti célok szolgálatát kötik a lelkükre. E – reformkorhoz illő – tanulsággal térnek haza. A műben nem kevés helyet foglalnak el a természettudományos leírások, szemléltetések, a Hold (elképzelt) leírása, az utópisztikus államberendezés, valamint a földi szokások fölötti ironizálás. Amellett, hogy a szerzőnek ez és a többi tudományos-fantasztikus írásai is szórakoztatóak és lebilincselőek, nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy e tematika itthon meghonosodjon, elterjedjen, s a század folyamán egy új, virágzó irodalmi látásmód bontakozzon ki belőle.

Bibliográfia: Utazás a Holdba, Rajzolatok a Társas Élet- és Divatvilágból, 1836; Uaz. = A fekete sugár, vál. URBÁN László, szerk. CSERNAI Zoltán, Bp., World SF Magyar Tagozata, 1989. 11-53; Felfödezések a Holdban, Rajzolatok a Társas Élet- és Divatvilágból, 1836; Látszatos bébizonyítása Herschel felfödezéseinek a Holdban, Rajzolatok a Társas Élet- és Divatvilágból, 1836.

Irodalom: NEY Klára Mária, Ney Ferenc élete és munkássága, Budapest, 1943; S. SÁRDI Margit, Amíg a sci-fi megszületett, Metagalaktika 11, 2009. 8-13.

Várhegyi Júlia