Kulin György

Kulin György (1905. január 28., Nagyszalonta – 1989. április 22., Budapest ) – író, csillagász. Érettségi után 1922-től 4 félévet végzett a Budapesti Közgazdasági Egyetemen, majd 1927-1932 között a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1935-től a háborúig a Sváb-hegyi Csillagvizsgálóban dolgozott. A háború után létrehozta a Magyar Csillagászati Egyesületet és az Uránia Népi Csillagvizsgálót. 1949-től 1954-ig Újpesten középiskolában tanított. 1954-től l974-es nyugdíjazásáig az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója. 1964-ben megszervezte a Csillagászati Baráti Kört. – Az egyik legismertebb és legjelentősebb magyar csillagász. 84 kisbolygót és 2 üstököst fedezett fel, melyek közül az egyik az ő nevét viseli. A magyar csillagászati tudományos ismertterjesztés megteremtője, számtalan ilyen jellegű könyvet írt, részt vett a Csillagászat kisenciklopédiája megszerkesztésében. Az általa létrehozott Csillagászati Baráti Kör az amatőr csillagászat legfőbb támogatója volt, tagsága 11 év alatt 11 500 fősre gyarapodott. Haláláig tagja volt az Élet és Tudomány szerkesztőségének. – Tudományos-fantasztikus műveit Q. G. Lyn álnéven, mindig egy írótárssal közösen írta. Regényeinek egyik alapvető meghatározója a tudományos ismeretterjesztés, amit a szerző fel is vállalt. Műveire jellemző a természet korlátait figyelembe vevő fantázia. Első három regényét Fábián Zoltán íróval közösen, az 1960-as évek végén készítette. Ezek az idegen civilizációval való kapcsolatfelvétel lehetőségeit vizsgálják. A művek alapszerkezete megegyezik: az idegen civilizáció üzenetét a 20. században nem tudják megfejteni, az ekkori tökéletlen társadalom nem teszi lehetővé a kapcsolatfelvételt, a jövő egységes, tökéletes társadalmában azonban ez meg tud valósulni. Ez a koncepció legjobban az Aster című regényben érhető tetten. Utolsó regényét élete végén, Végh Miklóssal közösen írta. Ez már más témával foglalkozik, és végkicsengése is jóval pesszimistább. Az Égi rettenetben, ami szintén a jövőben játszódik, egy kozmikus katasztrófát ír le. Ez az emberiség összefogásával elkerülhető lenne, de az emberiség vezetői önös érdekekből addig halogatják a cselekvést, míg a katasztrófa elkerülhetetlenné válik, csak a mértékét sikerül csökkenteni. Azt azonban nem tudni, hogy a pesszimista befejezés mennyiben tudható be Kulin György szemléletváltozásának, és mennyiben Végh Miklós hatásának.

Bibliográfia: Üzen a nyolcadik bolygó, Bp., Magvető, 1966 (FÁBIÁN Zoltánnal); Az ellentmondások bolygója, Bp., Táncsics, 1969 (FÁBIÁN Zoltánnal); Aster, Bp., Magvető, l971 (FÁBIÁN Zoltánnal); Égi rettenet, Dorog, Primusz, l990 (VÉGH Miklóssal).

Irodalom: Miért ír egy csillagász fantasztikus regényt, SF Tájékoztató, 1976. 49-55.