Gimesi Dóra-Jeli Viktória-Tasnádi István: Időfutár I. A körző titka

Gimesi Dóra - Jeli Viktória - Tasnádi István, Időfutár I. A körző titka,

2013.

Igazi belevaló ifjúsági regény, tele kalandokkal, játékos szófordulatokkal és rengeteg humorral. Mai nyelvhasználata könnyen segíti a megértést, gördülékenysége és a szleng szavak sokasága miatt sok mai tinédzsernek is valószínűleg kellemes kikapcsolódást jelent. Aktualitását olyan közbeszúrások teszik hitelessé, mint Rihanna, Lady Gaga vagy a Quimby zenéjének említése, illetve a Varázsfuvoláról mondott megjegyzés, miszerint az manapság „nem elég trendi”.

A történet főszereplője egy gimnazista lány, akit Hannának hívnak, s nemrég költözött szüleivel Pestre. Egy lomtalanítás közben talál egy körzőt, amely sok bajba és kalandba keveri őt.

A történet fő szála a körző és annak titka mentén halad, de sok mellékszállal bonyolítva. Ilyen a költözés, a felelés, a tanárok szerelme, a szülők kapcsolata. A ritmus nagyon jó, a könyv „olvastatja magát”. A feszültség íve is nagyon jól van megalkotva. Ügyesen eltalálták azt az arányt is, hogy mennyi rejtélyt érdemes megoldani, és mennyi maradjon megválaszolatlan annak érdekében, hogy a következő kötetet is elolvassuk, hajtva a kíváncsiságtól.

Az epizódok vagy a kontextust tágítják (Annuit Coepsis), vagy a késleltetés technikájával a feszültséget növelik (Látogatás a levéltárban, A nagy felelés), esetleg a tinédzser lét hitelessége kedvéért ágyazódnak be (Árulás). Nem mindig mozdítják előrébb a cselekményt, de a szereplők jellemének feltárásához vagy a komikumhoz hozzájárulnak. Így a cselekményszálak végső soron egymásba épülnek a makrostruktúrában, és illeszkednek a feszültség ívéhez.

A karakterek teljesen életszerűek, ezt a beszédük és a cselekedeteik is alátámasztják. Hanna helyébe könnyen bele tud illeszkedni bármelyik tinédzser (de még a felnőttek is), főleg, mivel a gimnáziumi élet tipikus játszmái is megjelennek. A fiúk csipkelődése jól ismert jelenetekhez vezet az osztályban. Valószínűleg az Elképesztően Helyes Srác is ismerős lesz minden (leginkább női) olvasónak, de a szituáció is, amikor ennyi idősen rettenetesen kiakadtunk valakire, mert éppen gyereknek nevezett bennünket. A komikum a tini lány szüleivel való párbeszédeiben is tetten érhető, főleg az anya ezoterikus beállítódásával kapcsolatban.

A másik főszereplő Sándor, az öregember, akinek szerepét és funkcióját sajnos a cím előre sejteti, így inkább visszaigazolást keresünk olvasás közben a feltevésünkre, hogy az időfutár ő maga. (Ennek ellenére a végkifejlet egészen váratlan.) Sándor karakterét hitelessé teszi, hogy 200 évvel ezelőtti nyelvet beszél.

A jellemek önazonosan viselkednek: a jók jók maradnak, a rosszak pedig rosszak. Érdekesség, hogy egyedül Bujdosóné motivációjáról „nem hull le a lepel”, talán a neve is erre utal (bujkál). Persze sok dologra következtethetünk, de a szigorú, magassarkú cipőjével mindig kopogó nőt csak Hanna szemszögéből látjuk. A szülők reakciója viszont teljességgel érthetetlen. Miért nem faggatják ki a lányt, hogy ki az az öregember? Miért hiszi el egy aggódó szülő olyan könnyen a hímzőtábor mesét?

A napjainkban játszódó történet érdekessége a narráció. Hanna legjobb barátnőjével, Zsófival rengeteget chatel és emailezik. Az olvasó párhuzamosan tudja meg a történéseket ezekből a levélváltásokból és a történetmesélésből. A fiatalok által használt szófordulatok, poénok, szmájlik hitelessé teszik a chatelést, leszámítva, hogy az emberek nagy része nem figyel oda ennyire a helyesírásra és a mondatok szerkesztettségére a legjobb barátnőjével való chatelés közben. A narrációt többnyire a két lány levelezése és párbeszédek teszik ki. A többi részben a beszélő módja aszimmetrikus E/3-as. Egyedül a kórházi nővér esetében van némi stílustörés: a „megpattant, elhúzta a csíkot” mondat nem igazán illik egy ápoló beszédéhez. A közvetett jellemzés, az egy-egy szereplő elbeszéléséből kiderülő részletek és a cselekedetekből kikövetkeztethető tulajdonságok élethűvé teszik a figurákat.

Bacsárszki Ágnes