A Zsoldos-díj pályázatának bírálata. 2006.

Értékelés

Tapasztalatom szerint az elmúlt évben a Zsoldos Pétzer-díj tekintélye, elismertsége, megbecsültsége nőtt. Emellett szól az idei nevezések nagy száma, és voltaképpen ezt bizonyítja az is, hogy olyan műveket is neveztek a kiadók, amelyek nem sci-fi művek – bár igaz, a szórakoztató irodalmon belül nincs más díj a Zsoldos-díjon kívül.

Az első szó szóljon a kiadókhoz.

· Ha már szó esett róla, elsőként a benevezett nem sci-fi művekről. Ezek: LÁSZLÓ Zoltán, Nagate; BOLYKI Tamás, Kísértetek az idők mélyén, JÓNÁS Zsolt, Ghoul; SOMOGYI Viktória, Necrophilia. A kiadóknak is tudniuk kell, hogy nem minden sci-fi, amit szeretnek, és amit kiadnak. Kérjük, a nevezésnél tartsák be a műfaji határokat, könnyítsék meg ennyivel a határidőhöz közeledve szakmányban olvasó bírálók dolgát.

· Ugyancsak kérjük, tartsák be a nevezési határidőket. Minden kiadó ír pályázatot, falkaszámra, tudniuk kell: ha nem tartják be a határidőt, már el is bukták a pályázatot. Tiszteljék a Díjat, és becsüljék meg a szervezőket annyival, hogy a határidőt betartják.

· Itt hívom föl a figyelmet arra, hogy a szerzői adatok megtelefonálásával még csak a jelölés történt meg, a nevezés maga akkor és azzal történik, hogy a művet a megfelelő példányszámban megküldik. Ha ezt a megnevezett határidőre nem küldik el, nem történt meg a nevezés!

· Kérem Önöket, vagy vegyenek egy jobb helyesírási programot, vagy alkalmazzanak egy olvasószerkesztőt/korrektort, mert ez évben a kinyomtatott elválasztási hibák száma nagyobb és súlyosabb (bár igaz, mulatságosabb is) volt a sokévi átlagnál. Íme néhány példa:

holoc – satorna (SZÉLESI Sándor, Árnyak ébredése)

fröcs – csöntött (LOVAS Lajos, Agydobás)

box – eralsó (SZALAI-KOCSIS Tamás, Nem születtek katonának)

éget – t (SZÉLESI Sándor, Mosolyszünet)

Dawe Howard Átokverte napja a címhez méltóan vitte el a pálmát: vis – sza, rendsz – er, hús – szor, előt – t!

Kérem, ne tegyék ezt írói szövegekkel!

Novellapályázat

Sok és jó novella érkezett a pályázatra, és ami szintúgy örvendetes, kevés volt az „amatőr” minőség (tisztelet a mesterséghez értő amatőrőknek). Az értékelést azonban mindig nehezíti, hogy a pályázatban voltaképpen több műfaj képviselteti magát: a hosszabb, összetettebb, a kisregény felé közelítő elbeszélés, a rövidebb, egy szálon futó cselekményt ábrázoló, sokszor csattanóval záródó novella és a karcolat méretű, rövid, tömör, csattanós, sokszor cselekményt nem is tartalmazó kisnovella. Ezek voltaképpen nem mérhetők össze, hiszen egészen más lehetőségekkel rendelkeznek (egy hosszabb írás több írói erény megcsillantására ad alkalmat), és mások a követelményeik is. A bírálók a pontszámot az adott műfaj lehetőségeihez mérten adják.

Amit a bírálatban figyelembe veszünk:

a mű belső világa

· az ötlet eredetisége: ebben a vonatkozásban nagyra becsültük Bajzafi Ferenc mindhárom novelláját, B. Kósa Katalin, Kánai András, Szélesi Sándor, Tass Bálint novelláját, Kasztovszky Béla A mi konzolunkját. A novellaírók sokszor valóban égető, aktuális kérdéseket feszegettek, mint Regényi Huba, Seth F. Henriette; jó ötletből fakadt Böszörményi Gyula, Csupor Béla, Czető Bernát László, Dragon György, Képes Gábor, Koltai László, Nádor Gábor műve is. Érdekes kísérlet lett volna Karádi Kázmér Kék ördög bárja is, de a befejezés a könnyebbik és laposabbik irányba sodorta.

· a hatásmechanizmus:

1. Ezen belül figyelembe vesszük az ábrázolt világ egyéni jellegét, önállóságát, koherenciáját, összetettségét. Ezért becsültük nagyra Kasztovszky Béla A mi konzolunkját, Regényi Huba írását.

2. Az epikum eredetiségével tűnt ki Böszörményi Gyula; de figyelünk az epikum jó tempójára, szerkesztésére is, ebben jó példa volt B. Kósa Katalin Pixtukjának jó szerkezete, Érzékek óvodája c. novellájának gyors pergése, jól fölépített hatásmechanizmusa; Kasztovszky Béla Külföldi aspirantúrájának szép, arányos szerkezete, Koltai László, Kovács Péter jó arányú és szerkezetű művei. Nemere István Apóka mesél c. novellája tökéletesen kivitelezett mű, és Szélesi Sándor mindkét pályamunkája gyors, élvezetes, tömör, profi módon kezelt hatásmechanizmussal éri el célját. (Kicsit szomorúan olvastam, hogy az ő ábrázolta jövőben arra a jelenségere, hogy ne kutakodj egy férfi múltjában, már egy Grimm-mesét kell példaként használni. A nagyszerű magyar megfogalmazást, hogy ne nyitogasd az ajtókat, főleg a hetediket ne, a jelek szerint akkor már nem fogják ismerni.)

3. A jellemrendszer fölépítésére, a jellemzés jó megoldására példa Bálint Endre Smith bírója a jól vázolt alakokkal.

· Külön meg kell emlékezni arról, hogy a sci-fiben egyébként oly ritka humor most több műben is jelen volt, és itt nem egy-egy szóviccről, humoros kiszólásról beszélünk, hanem az ötletben, a cselekményben, az alakokban rejlő humorról, iróniáról. Különösen jólesó, hogy ezt magyar környezetben tolmácsolták (érdemes volna elmélkedni arról, miért fonódik össze önábrázolásunk, identitásunk az iróniával). Szalai-Kocsis Tamás novellája, a Nem születtek katonának egyébként nincs megkomponálva, egy kimetszett időszakaszt ábrázol, akárcsak egy koreai novella (ahol azonban a filozófiai látásmód nyújt igazolást), és rikolt a folytatás-befejezés után. Epikuma szerint egy közönséges háborús történet volna. Fantasztikumát a belérejtett magyar vonatkozások adják: hogy a jövő diadalmas haditechnikáját a magyar találmányok nyújtják. Ez egyúttal páratlan humorlehetőséget teremt: az őrjöngve dübörgő Turán-motorok, a Zrínyi önjáró löveg, az Attila harckocsi, a Toldi lánctalpas mintha igazolná az aforizmát, hogy identitásunkhoz nem tartozik hozzá a nemzeti eredményeinkkel való büszkélkedés, viszont nagyszerű humorérzéket ad. Bálint Endre novellája, A tölcséresi eset ötletes sci-fi cselekménye mellett kiváló szatíra a hazai vidékről, típusokról szellemes, ötletes előadásban és nyelvvel.

a mű külső világa

A mű külső elemei között tartjuk számon a párbeszédeket, leírásokat, a hangulatteremtés módját, az írói nyelvet. Ebben is vannak kiemelkedő példák: Képes Gábor novellájának jól megteremtett hangulata, Mayer Istvánnál a kozmikus magány talán nem eléggé árnyalt, de jó érzékeltetése. Nagy kihívás volt Antal József számára a látás nélküli érzékelés, illetve a más szemével látás tolmácsolása, és ez igen jól sikerült. Ki kell emelnünk Bajzafi Ferenc három novellájának nyugtalanító, homályos, balladisztikus előadását, Bihari Péter némiképp misztikus, szép nyelven megírt novelláját, a Maya táncát.

Mindazáltal nem mulaszthatom el, hogy ismét fölhívjam a figyelmet néhány nyelvi, megfogalmazásbeli ügyetlenségre, bár azt is meg kell vallani, ez évben jóval kevesebb akadt ezekből, mint tavaly. De azért szóvá teszek (név említése nélkül) néhány effélét.

„Mindegy, hogy katolikus, unitárius vagy protestáns” – a legkevésbé sem mindegy. Minden unitárius protestáns, de nem minden protestáns unitárius. Ez a különbség.

„Magának sem tudta megmagyarázni, hogy miért” – hagyján; rosszabb, hogy nekünk sem. Az efféle indokok (maga sem értette/tudta, miért/hogyan) nem magyaráznak meg semmit, minek hát? Ez egy szűk szókincsű (vagy inkább nem elég mély érzésű) író mentsvára. Jó író tudja, miért cselekszik a hős így vagy úgy.

„Hercegi ranggal érkező vendég” – hercegi kísérettel lehet érkezni, hercegi ranggal nem, mert egy hercegi rangú vendég hercegi rangban érkezik: a rang se nem társa, se nem eszköze érkezésének.

„Pont megfelelt” – ez a pont a nyegle szóbeli megnyilatkozás szava, írói nyelven ezt éppennek mondjuk.

Ugyan miféle szó a bajtalanul? Zajtalanul van, de bajtalanul nincs. És a hátrébbról szemlélte? Nem talált ügyesebb kifejezést?

Nagyon elterjedt, de téves a negédes szónak édes értelemben való használata. A negédes csak hangsorában hordja ezeket a hangokat, a jelentése büszke: hogy el ne felejtsék, ajánlom figyelmükbe Móra Ferenc bájos és ironikus novelláját, A Vad Negédet („De büszkeség kapá meg a leánykát s vad negéd”).

A bonyolult számítási műveletek után a novellapályázat győztese SZÉLESI Sándor Galileo c. novellája.

Regénypályázat

Az idei év regény-pályaművei mind a klasszikus realista regény módszerét használták: kicsit hiányzott is, hogy olyan érdekes újító kísérlet, mint tavaly Bán Jánosé, idén nem akadt.

Szentgyörgyi P. József Elveszett emberiségéről azt kell mondanunk, nem megteremti, hanem hektikásan összezsúfolja epikus anyagát; a nagy magyar álomként elrendezett klisék sora, az egykori (magyar) hüllőállam rajza, a vázlatosan jellemzett, egysíkú alakok csak verbálisan hordozzák a naivan didaktikus mondanivalót.

Nemere István Időhajója jó ötletre épül, amelyben a „tudományos” elmélet igen ügyesen van adagolva, úgy, hogy eléggé hihető legyen, de ne derüljön fény a lehetetlenségére. A jövő világ rajzára nem sok gondot fordít. A szerelmi szál költői, de elnagyolt. A jellemek rendszere jól van kitalálva, de magát a jellemábrázolást az író föláldozta a cselekménynek. A mű hőse, Adam nem tud jó kapitánnyá válni, és nem válik méltóvá kiválasztásához a rendkívüli feladatra. Döntései előre láthatóan rosszak, ráadásul következetlenek (saját múltjában százezer emberért beavatkozik a múlt folyamatába, Hirosimában azt hangoztatja, hogy ezt nem szabad megtenniük). Magánemberként sem vizsgázik jól. Aki ilyen tapló a magánéletben (a szerelem felelősségében), arról hogyan hihetnénk el, hogy sikeresen fog irányítani egy legénységet? A pszichológus, akit a feszültségek oldására alkalmaznak a legénységben, egy bunkó, aki inkább kelti a feszültségeket. Lehet a szerzőnek rossz a véleménye a pszichológusokról, de a legénység kiválasztóiról azért lehetne jobb. A mű erénye az epikum érdekessége, sodró lendülete.

Szélesi Sándornak az Árnyak ébredésében nagy lehetőséget kínál az én-regény forma, ez azonban kihasználatlan maradt. Lehet, hogy Gin Bowmanre még nagy epikus drámák várnak, de itt a jellemek (az övé is) kívülről vannak megalkotva, s a belső feszültséget az előző kötet pszichés feszültsége teremti meg. Ennek a kötetnek a feszültsége az információvisszatartásból fakad, amely a krimi és a kalandregény típusához közelíti. Az én-regény forma néhány ponton a klasszikus mindentudó elbeszélő attitüddel váltakozik. Egy kicsit visszakanyarodnék a tavaly már elmondottakhoz. A regény szerzője, címlapja és elbeszélő attitüdje egy közös „csomagot” alkot. Ez az olvasóval kötött paktum, jelen esetben az, hogy Szélesi Sándort az olvasó Gin Bowmanként fogadja el: a szavaival Gin Bowman beszél. Ezt a paktumot az író nem rúghatja föl külön narrációs trükkök nélkül! (Csak zárójelben egy apróság. Mindössze két esetben fordul elő a regényben, és csupán azért teszem szóvá, mert eddig még nem fordult elő Szélesi Sándor általam olvasott műveiben, és nem szeretném, ha többször találkoznék vele. Ez a jelenség a bekezdészárás megduplázása, a „kettős zárás”: „Ha már akkor tudtam volna…”, „Később ezt nagyon megbántam…” Ez rokon a zenei giccsben oly gyakori két azonos hangon való zárással; az irodalomban modorosság. Nagyon gyakori a Leslie L. Lawrence-regényekben, de Lőrinc L. Lászlót is szívesen lebeszélném róla.)

Lovas Lajos Agydobása a sci-fiben rendkívül ritka humoros fajtából való; e mű erénye az, hogy a humor a műnek minden szintjére kiterjed: a cselekményre, a jellemekre, a nyelvre (és itt nem öncélú játékról van szó), sőt a narrációra is (a lábjegyzet humora emlékezetes). És ez a humor hibátlanul van megvalósítva! Mellesleg igen nagy intelligenciáról és olvasottságról tanúskodik, de úgy, hogy az belesimul a cselekménybe, hencegés nélkül az epikum részévé válik, mint pl. a könyvtárak ETO-rendszerének anomáliái vagy az adoniszi kólon (egy antik versforma, Berzsenyi verseinek gyakori sorfajtája), amely oly tökéletesen valósul meg, hogy még a bukolikus dierézis és a kata tritón trokhaión tomé is a helyére kerül, ám itt Dan Brown talányversének mintájára beleilleszkedik a cselekménybe. Jólesik a jövő uniós hegemóniája, és szívet melengető a jövendő magyar siker: a Puszta tekila és a Puli – azoknak, akik nem olvasták a regényt, hangsúlyozom, ez a humor nem a nyelv szintjén működik! Jól sikerült a Mesterséges Intelligencia magyaremberesítése: szívesen várjuk a könyvben ábrázolt jövőt!

A regénypályázat győztese Lovas Lajos Agydobás c. regénye