Z. KARVALICS László: Az emberiség megmentője

Z. Karvalics László, Az emberiség megmentője,

Galaktika 281 (2013. augusztus), 41-54.

Z. Karvalics László novellája leginkább egy molekuláris biológia-tankönyv és egy amerikai katasztrófafilm nászának furcsa gyümölcse. Címével előrevetít egy olyan témát, amit később aztán nem tud hihetővé tenni szövegében. Története fárasztó, élettelen, hiteltelen. Szövegvilágának patetikussága már a novella elején egészen új magaslatokba emelkedik abban a részben, melyben egy professzor monológban ismerteti az összegyűlt újságírókkal az emberiséget fenyegető legújabb veszélyt. A bevezető mondatok („Bármennyire is el akarom kerülni a felesleges hangulatkeltést és a pátoszt, nehezen tudok másként fogalmazni”) sem voltak képesek felkészíteni a didaxis azon szintjére, ami eztán következett. A vírusokról előadó tudós így szól:

„Az elmúlt napokban az emberiség egészen közel került ahhoz, hogy tehetetlen áldozatává váljon egy eddig ismeretlen, elementáris erejű biológiai támadásnak, de az utolsó pillanatban – legalábbis úgy véljük – sikerült megtalálnunk a választ, amivel ellenfelünket térdre kényszeríthetjük A mai találkozásunk legfőbb célja az, hogy önök – újságírók, politikusok, tudósok, művészek, közéleti szereplők – tanúi lehessenek annak, miként indítjuk meg és fejezzük be ezt a rendkívüli akciót. Előtte azonban részletesen ismertetni kívánom, mivel is állunk szemben, és hogyan sikerült eljutni a megnyugtató megoldás megtalálásáig – szeretnénk, ha a jövő történelemkönyvei és a holnapi sajtóhírek is a legpontosabban dokumentálnák, mi és miért történt.”

Ígéretét beváltja. Fölösleges hangulatkeltést és pátoszt kapunk. Az információk bele vannak erőltetve ebbe a kiszólásokkal tarkított, fennkölt szavakkal teletűzdelt mono-dialógba. Magyarázatát a molekulák szintjén indítja, és egy biológiatankönyv részletességével írja le az élet keletkezését. Mondanivalójának és történetének szándékolt hitelességét ezzel az unalmasságig túlbiztosítja. A cselekmény (vagy épp a hangulatkeltés) szempontjából példának okáért teljesen irreleváns, de bizonyára jó tudni, hogy a dohánymozaik vírus fehérjetokjának 2130 fehérjealegysége van, ezen alegységekhez 158-158 aminosav tartozik, a fehérjeburokban lévő RNS molekula pedig 6390 nukleotiddal rendelkezik. A biokémia wikipédiás szócikkét idéző rész végére érve (ami a novella mintegy háromnegyedét alkotja) már nem tudtam, be akarom-e fejezni a történetet.

Figurái stílusukban képtelenek igazodni a rájuk szabott szerepre. A kisfiú („Nem vagyok ügyetlen az információvadászatban”) és az újságírónő („Nick Holm a következő öt percben egyszer és mindenkorra ki akarja nyírni őket a Földön. Röviden ennyi”) élettelenek, súlytalanok és kidolgozatlanok, de a novella többi karaktere sem hitelesebb.

Nick Holm, a tudós egyszerűen komolyan vehetetlenné válik stílusa és megnyilatkozásai miatt. Ilyeneket mond:

„De nem dramatizálom tovább a helyzetet – lássuk a medvét!”

„Most válasszuk ki azt az ék alakú sanda példányt a sarokban.”

„Először megtapad a kiválasztott sejt felszínén - 'én csak épp erre jártam, mindjárt megyek'... Kis idő múlva megkezdi a behatolást.”

„Kiderült, hogy a vírusok vígan fickándoznak.”

„Ha lenne keze, a vírus röhögne a markába.”

„Ne sírjunk tehát érte krokodilkönnyeket, jobb lesz nélküle.”

Z. Karvalics szövege gyenge lábakon áll. Novellájának egészére jellemző a túldramatizált hangvétel. Mondatait gyakorta kezdi „na” vagy „hát” szavakkal. Hasonlatai zavaróak: „Mint amikor a pattogtatott kukoricás zacskó egy-egy utolsót durran még a mikrosütőben, mielőtt kiemeljük onnan, búcsúzott a Végítélet.” Ezen felül bizonyos kifejezések különösen hangzanak: „Masinánk a keresztségben emiatt kapta a Dr. Terc nevet.” „A feszültség, ami addig összeabroncsolta a hallgatóságot, megszűnt.” „Mágneses viharba került repülőgépek vívták élethalálharcukat a levegőben maradásért.”

A szereplők szóbeli megnyilatkozásai (szinte mindegyikük monologizál, valódi dialógusokról alig beszélhetünk) pedig a legveretesebb irodalmiasság jegyeit mutatják:

„Sok mindenre fel voltunk készülve, de ami történt, arra aligha. Mintha megbolondult volna a természet: Alaszka teljess biomasszája, szigorúan 300 mérföldes körzetből, megindult a laboratórium felé.” „Ezt az ezüstös csillogást bátran mondhatnám szépnek, ha nem a Halál birodalmában járnánk.” Emellett lerázhatatlan az érzés, hogy egy pódiumon álló, spontánul beszélő szereplő nem többszörösen összetett, alárendelő mondatokban beszél.

A történet konfliktusának megoldása pedig egyszerűen lapos. A végül kibontakozó ötlet, a novella magja akár érdekes is lehetne. A megvalósítás azonban gyenge. Nagyon gyenge.

Orosz Gergely