Íróportrék‎ > ‎

Darázs Endre

Darázs Endre (1926. február 15., Budapest – 1971. június 29., Budapest) – író, költő. A budapesti egyetem jogi karán végzett. 1947-től dolgozott, előbb a Magyarok segédszerkesztőjeként, utóbb a Népszabadság munkatársaként. A Hungária (1949-1950), 1952-től a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora. Kétszeres József Attila díjas költő, a Tűz-tánc antológia szerkesztője (1959). Az Írószövetség tagja. – Költői arcélét előbb a Petőfi-örökség határozta meg, utóbb látása elkomorodott. Lírai művei saját kiadásában 1971-ben (posztumusz) jelentek meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál Egy főkönyvelő hegedül címmel. A Magyar Televíziónál két műve állt dramatizálás alatt. – Sci-fi munkássága ifjúkori indítójaként felesége Vernét említette meg, kedvenc könyve Lemtől a Visszatérés volt, kedvenc szerzői Poe, Brandbury, Jefremov, Van Vogt. Szoros kapcsolatban állt az Uránia csillagászaival, Kulin Györggyel, Ponori Thewrewk Auréllal, Bartha Lajossal, akik nagyban hozzájárultak műveinek tudományos megalapozottságához. Írói munkássága mellett bábáskodott az amatőr csillagászmozgalom felett, megszervezte a Magyar Amatőrcsillagászok I. Országos Találkozóját. 1964-ben Miskolcon az amatőr csillagászok tiszteletbeli tagjukká avatták. 1968-ban létrehozta a Zerinváry Szilárd emlékérmet, amit amatőr csillagászoknak adományoznak. Írásaiban a hatásra, nem a teljességre törekedett. Kedvelte a rémtörténeteket, Kuczka Péterrel közösen több Poe novellát „írtak át”, egyfajta intellektuális játékként. Tájleírásai (Mars és Vénusz) „lebegők, titokzatosak, láttatók”, és jellemzik az író személyes félelmeit, problémáit. Novelláit a Galaktika közölte (1973), majd a Kozmosz könyvek sorozatban jelent meg Vashold címmel egy kötete, mely tartalmaz novellákat (Hajdani küzdőtér, Vércsap, Látószög, Lacus Sapiens, Régi fogalmak), két kisregényt (Tigrisemberek; Csillaghajó) és két cikket az íróról, az egyiket Kuczka Péter, a másikat Darázs Endréné tollából. Tigrisemberek című kisregénye a Merkúron játszódik. Sötét, baljós képeivel, itt-ott tragikus cselekményével Darázs Endre pesszimista művet alkotott. Hősei Krilov és Szoboljev, a 114 éves sofőrök, akik túléltek egy expedíciót, valamint Indra és AhTrak, a két ifjú tudós. A négy ember egy űrhajón érkezik a bolygóra, melyen különös lényekkel (fényfalók, sziklaszörnyek) keverednek harcba. Ősi romvárosra, képekre bukkannak, melyek csuklyás fejvadászokat ábrázolnak. A Föld felől űrhajó érkezik, rajta katonákkal, és veszélyes csaták során felveszik a harcot egy kőmonolittal, valamint felszabadítanak polipszerű lényeket. Elhatározzák a Merkúr megsemmisítését, de előtte fel akarják térképezni a várost; a regény végén fény derül a Plútóról érkezett gyilkos lények titkára is.

 

Bibliográfia: Hajdani küzdőtér, Galaktika 4, 1973. 82-84; Vércsap, Galaktika 4, 1973. 86-89; Vashold, Budapest, Kozmosz Könyvkiadó, 1975 (Kozmosz Könyvek); darázs Endre, kucka Péter, A csodaacél, Androméda 1, 1976. 1-6.

 

 

 

 

Varga Zsolt

Comments