KOCSIS László, A hiba

Kocsis László, A hiba,

Új Galaxis, 21, Pécs, 2014. 104-110.

Az a hiba, hogy Kocsis László novellájában olyan témát dolgoz fel, amelyből a legjobb író sem tudna már izgalmas történetet alkotni.

A hiba szépirodalmi jellegű, kerek, szerkezetileg kifogástalan írás. A novella nem sci-fiként indul, az olvasó azt hiheti, hogy krimivel van dolga, később pedig azt, hogy thrillerrel. Persze nem feltétlenül muszáj választanunk ezek közül.

A narrátor eleinte hosszan részletezi, ahogyan főhőse, egy öregember egy másik szereplő testét vonszolja valahová. Az író mintha egy bűnügyi sorozat első jeleneteit vetette volna papírra. Nem csupán a környezet ábrázolását (lépcsők, kloroformszag, a magatehetetlen áldozat mozgatásának nehézségei), hanem az öregember belső vívódásainak érzékeltetését is precízen kidolgozta. A testi tünetek leírása biológiai háttérismereteket, de minimum alapos utánajárást sejtet. Pontos, részletgazdag, naturalisztikus.

Ha hiányoltuk a főszereplő jellemrajzát, a novella második felében az is megérkezik. Nem csupán jellemzés ez, hanem élettörténet is: az öregember tetteinek kiindulópontja, magyarázata, motivációja. Az elbeszélés tehát nem lineáris, várni kell az ok-okozati viszony megértésére, a feszültség azonban fennmarad.

A végkifejlet azonban sajnos egyáltalán nem izgalmas, sőt, kiszámítható. Kocsis László rosszul használja fel az írói szabadságát, és elcsépelt megoldással zárja le az eddig jól fölépített cselekményt. Annyian feldolgozták már az ötletet, hogy képtelenség izgalmassá tennie, ez nem is sikerül. Tanulsága van ugyan, de ez sem menti meg a helyzetet. A gúnyversike szerepeltetése a novellában s ennek csattanóvá alakítása a végén azonban elmés ötlet.

Fülöp Enikő