Bárdos Zénó: Jen világa

Új Galaxis 15 (Utópia 1), 2009/2. 36-40.

Egy diktatórikusnak tűnő államba csöppenünk a novella olvasása közben, ahol a társadalmi pozíciót a rendszer dönti el az emberek helyett. Jó hír, hogy a javaslat a kijelölt pozícióra a génállomány és a személyiség alapján készül, elméletileg ez a lépés hivatott kiküszöbölni a szegényebb családi háttérrel rendelkezők esetében felmerülő hátrányokat. Jen, a 22 éves falusi lány megkapja alkalmassági vizsgálata eredményét. Javasolt társadalmi pozíciója bármi lehetne doktortól egészen tanárig vagy mérnökig, de őt nem másnak, mint uralkodói ágyasnak javasolják. Kisebb töprengés után elfogadja a pozíciót, és a városba költözik. Megismerkedik az uralkodó legidősebb ágyasával, Judittal, aki nagyon kedves, de titokzatos, és egyértelműen készül valamire.

A környezetrajz meglehetősen esetleges, nem találunk frappáns vagy kreatív módon elhelyezett magyarázatot, miért is különleges ez a világ. Nem meggyőző a főváros és a vidék között feszülő ellentét mértéke. A karakterábrázolás is sántít, nem igazán érthető, ki mit és miért tesz, a szereplők motivációját homály fedi. Éppen a főszereplő az, aki a legsablonosabb és legunalmasabb karakter, sematikus kidolgozása vonja maga után a mű többi buktatóját. Mindez pedig igencsak nehézzé teszi az azonosulást, és nem csoda, hogy nem tudja végig fenntartani figyelmünket a mű, hiszen a szereplők nem hordoznak semmifajta feszültséget. Nincs folytonosság a történetben, random módon következnek a jelenetek, a sztori meglehetősen visszafogott tempójú, és nincs szépen megkomponált íve.

A novella fő témája nem egyértelmű, éppen ezért több felvetett problémát is felfedezni vélünk, de választ egyikre sem kapunk. Vajon az ölünkbe hullott élet ürességét szeretné a szerző hangsúlyozni? Esetleg a fennálló rendszer megváltoztathatatlanságát szimbolizálja az uralkodó karakterével? Mire kilyukadunk a novella végére, már kissé kedvünket vesztjük a sok megválaszolatlan kérdés miatt. A nyelvezet megfelelő, a dialógusok általában relevánsak, és valóban a történetet hivatottak előre vinni. Kár az elvesztegetett lehetőségért, kicsit jobb kidolgozással és egyértelműbb fókuszponttal sokkal érdekesebb történet bontakozhatott volna ki!

Laczkó Nóra