Kőrösi László (1908. december 26., Nagyvárad – 1989, ?) – újságíró, író. 1926-ban emigrált Franciaországba. 1932-től a Párisi Futár szerkesztője, az Intrasigeant, a Párizs Midi, a Combat és a Resistance munkatársa volt; 1935-től a Pozsonyi Magyar Újság tudósítója. 1976-ban a Documents at Reportages Internationaux sajtóiroda alapítóigazgatója. Rádiójátékokat írt a France Culture számára. 1972-től festészettel is foglalkozott. Álnevei: Corosi, Lucien; K.L.; L.C. – Fontosabb munkái: Zone Libre (Párizs, é.n.); Seize Destins sont d'accord (Párizs, é.n.); Un village français en 1944 (Párizs, 1946); Aiha, ou l'Amour difficile (Párizs, 1953); L'ami (regény; Párizs, 1973); Il ya quarante ans, Nuremberg Autopsie d'un procès raté (Párizs, 1986). – Tudományos-fantasztikus kisregénye, A Henderson Building 1931-ben jelent meg az Erdélyi Helikon IV/5. számában. A Henderson Building egy 93 emelet magas, 29 emelet mély, 33 mozival, 9 színházzal, 47 dancinggel, számtalan kávéházzal, vendéglővel, borbéllyal, bankkal, könyvkiadóval, korcsolyapályával és temetkezési vállalattal, külön postával, telefonközponttal és 4 újsággal rendelkező pláza New York-ban (ahol még szépségkirálynő-választás is van minden évben). Három és fél évig építette 4 nagyipari tröszt (a költségek 17%-a reklámra ment el), mire 1964-ben elkészült, 52 ezer ember foglalhatta el benne lakhelyét. Itt született Berkley Smith Junior, akit elsőként kereszteltek meg a 30. emeleti katolikus templomban. Anyja a 74.-en dolgozott zongoratanárnőként, apja pedig a föld alatti 22. emeleten volt teakereskedő. A gyermeket természetesen a szülőktől izolálva, gépek nevelték, a táplálás a központi fűtéshez hasonló módon a bölcsőkhöz vezetett csöveken keresztül történt; az ingergazdag környezetet pedig a napi egyszeri legfelső teraszra történő felvontatással biztosították. Ebben a világban „az emberek dolgoztak, szórakoztak, könyveltek és szerettek”. Hangszórók sugározták napi többször a városban: „SIESSETEK!”. Emellett számtalan szlogent szajkóznak a hirdetések: „Egy boldog óra többet ér, mint 10 unalmas esztendő”, „Mindenki fiatal, aki fiatalnak érzi magát” (egyébként mindenki folyamatosan plasztikai műtéteknek veti alá magát), „Egyetek, vásároljatok, költsetek, adakozzatok!” Egy reklámszöveg: „Igyatok azonnal egy csésze valódi brazíliai kávét! Egy fél óra múlva talán szívszélhűdést kaptok, és nem ihattok többé!” A templomok előtt fehér ruhás ministráns gyerekek ezt énekelték: „Jertek templomba!... Hátha mégis van Isten”. Berkley egyszer a moziban látta meg a holdvilágot, ugyanis éjszaka hatalmas fénygömbök tették nappali világosságúvá New Yorkot. A fiú felnő, összeházasodik, munkába áll apja tea-import cégénél; feleségével egy európai útra gyűjt, de végül még az épületet sem sikerül elhagynia. Mikor összegyűlik elég pénzük, felesége masszívan elutasítja az utazás „múlt századi” gondolatát (a történet 2018-ig vezet minket), ezért Smith szeretőt szerez, aki azonban tervezett repülőútjuk előtt elhagyja egy másik férfi miatt. Berkley Smith Junior kétségbeesésében úgy dönt, egyedül vág neki a külvilágnak, ám rövidesen baleset éri, hátralévő életét ágyban kényszerül letölteni. A szarkasztikusan induló történet lassan kafkai vízióba csap át. A férfi betegágyán megfojtja az őt látogató ex-szeretőjét, abban reménykedve, hogy így – egy halálos ítélet révén – kikerülhet a pláza rabságából. A kivégzését azonban szintén a – közben új szolgáltatásokkal bővülő – pláza egyik emeletén hajtják végre. A föld lakossága plázákba költözik, a „Természetes Oxigénellenes Liga” pedig kipusztítja az élet utolsó maradványait, a fákat, a madarakat is. „Időnként gázszőnyegekkel lekaszálták a mégis fel-felmerészkedő parányi életeket”.

Bibliográfia: A Henderson Building, Erdélyi Helikon, 1931. IV/5; Uaz. = A hazugság halála, vál. URBÁN László, szerk. CSERNAI Zoltán, Bp., Word SF Magyar Tagozata, 1989. 10-45.

Csordás Attila