KURUCZ Dénes, A „tyúk és a tojás” esete

Kurucz Dénes, A „tyúk és a tojás” esete,

Új Galaxis, 9, Pécs, 2006. 11-16.

Ahogy a cím is mutatja, ez az írás egy gondolatfolyam, főszerepben az idővel. Az idő mellett megjelenik a tér, valamint a kettő összefonódása is.

Elvont fogalmakról értekezni sosem egyszerű. Hiába szerves része mindennapjainknak a szép, a jó vagy az idő fogalma, hiába használjuk őket rendszeresen, valószínűleg mindenkinek nehezére esne korrekt meghatározást adnia, ha azt kérdeznénk, hogy mi a szép, vagy mi az idő.

A cím és az alcím (Értekezés az időről) tehát roppant érdekes és nehéz témát sugall. A szöveg első felében a szerző megpróbálja megragadni az idő fogalmát, és ebből a definícióból kiindulva keresi a választ arra a kérdésre, hogy vajon végtelen folyamat-e az idő, és hogy mi volt előbb, az idő vagy a tér, illetve a mozgás vagy a változás? Itt van a logikai kutyánk elásva, mert az nem derül ki, hogy mi az idő párja a tyúkos hasonlat tükrében. Úgy tetszik, az idő önmagában áll, és nem következik belőle semmi más. Kurucz Dénes úgy határozta meg az időt, mint elvont fogalmat, melyet az ember alkotott, és a dolgok változásához, mozgásához kötött, létezéséhez pedig térre van szükségünk. A tér tehát közeg, melyben az idő és a mozgás létezhet, nem okozata egyiknek sem. A mozgás/változás már jobb, hiszen a folyamatos változás adja az idő lényegét. De az időből nem születik mozgás/változás. Ez a kettő egymás mellett, és nem egymás után létezik, nem alkotnak olyan körforgást, mint a tyúk és a tojás. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a szerző szerint az idő nem önálló létező, hanem csupán egy érzet, egy illúzió, ami nem is jöhetne létre anélkül, hogy egy értelmes lény érzékelné. Ha azonban nem egy valós, hanem csak egy általunk generált viszonyrendszerről van szó, az idő nem lehet oka semminek, így megint értelmetlenné válik a tyúk-tojás párhuzam.

A hasonlat annyiban helytálló lehet, hogy a tyúk és a tojás ugyanúgy egy végtelen rendszert szimbolizál, mint ahogy az idő is végtelen. Elméletileg mindig is volt, és mindig is lesz. Ennél közelebb nem jutunk a probléma megoldásához, és Kurucz is elismeri, hogy válaszok még nincsenek. Az idáig vezető utunkat azonban néhol körülményes és fárasztó eszmefuttatások szegélyezik, hogy az út végén ne kapjunk mást, mint erősen filozofikus kérdéseket a térről, időről és anyagról.

Vincze Dóra