F. Tóth Benedek: 43

F. Tóth Benedek, 43,

Galaktika 250 (2011. január). 20-32.

A cím láttán fölvetődik a kérdés, van-e köze Douglas Adams Galaxis útikalauzához, ahol az élet értelme a negyvenkettő. Ez nem derül ki a novellából egyértelműen, de nyilván nem véletlen.

A történet névtelen elbeszélője, 43 a pár száz évvel ezutáni jövőben él, ahol az emberek menekülnek a Földről, más bolygókra költöznek, mert a Föld túlnépesedett. Vannak különleges képességű emberek, a sugárzók, akik az akaratukkal befolyásolni tudnak másokat, ezért üldözik őket, és ha elkapnak egyet, egy gubóba zárva az űrbe száműzik. Ilyen sugárzó a főszereplő is.

Olvasás közben a szöveg költőisége tűnik föl elsőként. F. Tóth szóképeket, költői alakzatokat használ a prózájában. „A félelmem rászáradt a tisztiszolga csizmájának orrára.” Prózája ritmusos, belső rímekkel van tele. Bizonyos részeken annyira erősek a költői eszközök, hogy ha egymás alá írnánk a sorokat, verset adnának ki: „Mindenki keze tiszta marad, senki lelkét nem nyomja bánat. Senki nem sírna értem. Errefelé nem gyűlnek bánatfelhők az égen. Errefelé égbolt sincsen.”

A történet felvezetése lassú és hosszadalmas, funkciója a világ bemutatása, ahol semmi sincs rendben. Szegénység van, a Föld élhetetlenné vált, a környezet tönkrement. Az emberek pedig ahelyett, hogy próbálnák megmenteni anyabolygójukat, helyrehozni a károkat, elhagyják azt. Naponta több ezren mennek el űrhajókkal. 43 szerint ez nincs rendjén, de amint kimondja a véleményét, és tudattalanul használni kezdi a képességét, letartóztatják. A diktatúra, ami az emberek tompítását szolgálja, csak utalásként jelenik meg, amennyiben tiltólistás könyvvel is találkozunk. Ennél részletesebben e téma nincs kifejtve, de ennyi éppen elég. Mert bár nem tudjuk meg, mi van a tiltott könyvben, ez nem is fontos: a lényeg, hogy ebben az elképzelt jövőben nem gondolhatod azt, amit akarsz. A tiltott gondolat tárgya már mellékes.

A szerző sokat foglalkozik a főszereplő gyermekkorával is, de ez nincs kapcsolatban azzal, hogy ő milyen feladatra hivatott: azt mutatja be ezzel, hogy akárki lehet kiválasztott.

A cselekmény szépen, fokozatosan csúcsosodik ki, a világ bemutatása közben többször előreugrunk az időben ahhoz a részhez, ahol a mesélő már a gubóba van zárva, de még nem tudjuk, hol van ez a hely, és hogy került oda. Ezzel fenntartja a figyelmet, ellensúlyozza a hosszú visszaemlékezéseket. A környezetfestés, hangulatteremtés nagyon jól működik.

Valós kérdésekkel foglalkozik, azzal, hogy hajlamosak vagyunk szemet hunyni a problémák fölött, és feltétel nélkül elfogadni azokat a szabályokat, amiket arctalan vezetők fektetnek le számunkra. Az ember fogékony a butításra, és sokszor lusta meglátni a lényeget. Erre kínálnak alternatív megoldást a sugárzók, akik jobbá tehetnék a világot, mégsem hagyják nekik.

A 43 összességében igényes nyelvezetű sci-fi, finoman adagolt, nem szájbarágós tanulsággal.

Széplaki Berta