VANCSÓ Éva, Csempészáru

Vancsó Éva, Csempészáru,

Távoli kolóniák, szerk. SZÉLESI Sándor, Bp., Ad Astra, 2016. 183-196.

Amikor egy bűntett összetalálkozik világmegváltó eszmékkel, már nem is tűnik olyan fontosnak, hogy lopni bizony bűn - vagy mégis?! Vancsó Éva novellájában az alvilág egyik mocskos és rejtélyes zugában csoda történik, lebilincselő csoda.

A titokzatos bűnügyi történetként kezdődő novella eleinte laposnak tűnik, de amikor kiegészül a létfilozofálás magasztos mozzanatával, pofoncsapásként éri az embert a rádöbbenés, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ez igaz volt régen is, ma is, és a távoli jövőben is így lesz.

Az események jóval a XXII. század után, egy távoli kolónián zajlanak, ahonnan prométiumot szállítanak a Földre, közben a hajó legénysége csempész földi javakat a Beripreára. A halfétises szereplő ezen a ponton kapcsolódik be a történetbe, mivel az ő boltjában árulják a holmikat. Egyik nap beállít hozzá egy csempész, akivel hosszasan üzletelnek, hetek, hónapok, akár évek telnek el, amikor váratlanul képbe kerül a re-DNS-tároló egység. Ebben valami olyasmi van, ami az egész kolónia életét megváltoztathatja: az első szaporodóképes állat(ok)!

Három központi karakter működik közre a cselekményben. A csempész lázadó, aki hőstettével egy egész kolónia sorsát írhatja át. A másik kiemelkedő karakter az eladó. Cinkostársként, bizalmasként áll a csempész mellett, reformer a szó legszorosabb értelmében. Nem kis kockázatot vállal azért, hogy jobbá tegye silány, steril világát. A történet non plus ultrája az orvos, aki ebben a világrendben mint megmentő jelenik meg.

A történet lineárisan halad, de akadnak benne kisebb-nagyobb kihagyások, a pontos idő(tartam) nem ismert. Két fő esemény köré szerveződik minden, ezek a tároló megérkezése a boltba és az árus beszélgetése az orvossal. Ezeket egészítik ki kevésbé részletezett kisebb-nagyobb események (üzletelés, zavargások, rablás). Egy aránylag tág időtartamnak csak az elejét és végét ismerjük pontosan, a köztes időt valamelyest homály fedi.

A novella nyelvezetében nem hiányoznak a sötét, alvilági csempész sztereotípiájához illeszkedő trágár kifejezések, szleng. Alapvetően szép, megindító a mondanivalója, és az is, ahogy a szaporodás és a szaporodásképes élet fontosságát ábrázolja egy zord világban. Erősen hat az érzésekre, elgondolkodtató, hogy a mai világban milyen sokan nem értékelik az utódnemzés csodáját, ezzel szemben mások (a novellában és a való világban is) az életüket adnák, hogy a sokasodni tudjanak.

Csak a cím által elvárt lényeges bűnügyi szál sikerült gyengén, az izgalmat felváltja az érzelgés, a jól megszokott világrend pedig felborulni látszik, végén a rádöbbenéssel.

Horváth Fatima