Csáth Géza

Csáth Géza (1887. február 13, Szabadka – 1919. szeptember 11, Szabadka) – író, orvos, zenekritikus. Eredeti neve Brenner József., Kosztolányi Dezső unokaöccse. Első novelláit a szabadkai gimnázium önképzőkörében írta, majd 1901-től zenekritikákat és karcolatokat közölt a Bácskai Hírlapban. Miután nem vették föl a Zeneakadémiára, érdeklődése másfelé irányult. 1909-ben Budapesten szerzett orvosi oklevelet, és hátralevő életében praktizált is. Először a Moravcsik-klinika tanársegédje ideggyógyászként, majd fürdőorvos több helyütt, később körzeti orvos is. Kíváncsisága és labilis lelkiállapota miatt morfinistává vált. Az I. világháború kitörésekor bevonult katonának, de morfiumfüggősége miatt 1915-ben szabadságolták. Élete utolsó évében állapota súlyosbodása miatt a Bajai Kórház elmeosztályán ápolták, ahonnan többször is megszökött. 1919. július 22-én megölte feleségét, és ekkor kísérelt meg először öngyilkosságot is, ekkor sikertelenül. Baján, majd Szabadkán gyógyították, de már nem tudtak segíteni rajta. Második öngyilkossági kísérlete, melyet méreggel hajtott végre, sikerült. – A Nyugat köréhez tartozott. A Ferenczi-klinikán elsajátított freudi pszichoanalízist mint ábrázolási módszert ő alkalmazta először Magyarországon. Novellái a szimbolizmus és a szecesszió jegyében születtek. Sejtelmes, groteszk novellákban ábrázolta a beteg idegrendszerű emberek sajátos világát. Novellákon kívül írt kisebb jelentőségű drámákat és regényeket is. Fennmaradt 1912 és 1913 között írt naplója. Novellái közül a legismertebbek A vörös Eszti, A kis Emma stb., melyekből film készült (A Wittmann fiúk). Főként az emberi lélek kutatása érdekelte. – A sci-fi körébe tartozó bármilyen művet igen nehéz találnunk Csáthnál, hiszen szakterülete és lelkülete egészen más volt. A novelláskötetekben csupán egyetlen olyan mű akad, amelyben fel lehet fedezni sci-fire utaló jeleket. A sebész c. novelláját egyes szám első személyben írta (e megoldás eléggé jellemző rá). A sci-fi jelleget egy új elmélet leírása adja, ennek megvalósítása azonban elmarad, ezért feltételezhetjük, hogy csak valami bódító szer hatására létrejött képzelgéssel van dolgunk (ami nem meglepő az írót tekintve). A novella egy kávéház leírásával kezdődik, amelyben már délután megtaláljuk a címadó szereplőt, egy „halk szavú, kopottas” embert. A narrátor egyszer késő este fut össze vele, ekkor kiderül, hogy a sebész alkoholista, és valószínűleg mentálisan is beteg. Monológjából megtudjuk, hogy az időt agyi alapon magyarázza („megtaláltam az időt az agyban”), és sebészi beavatkozással mint legfőbb rosszat („az emberi bánat átkozott darázsfészke”) meg akarja szüntetni. A műtétet orvosi pontossággal látjuk, sőt a műtét után történő eseményeket is: a seb három nap alatt gyógyul, de utána az ember határtalanul boldog lesz. „...Mert nincs többé idő; az a sok szellemi energia, melyet az elmúlás csöndes őrülete elrabolt tőlünk, a miénk marad teméntelen életenergia alakjában.” Az egész monológ végén pedig levonja a konklúziót, amely szintén Csáthra jellemző: „De addig is, míg a sebészi beavatkozás ideje el nem jő, egy múló értékű belgyógyászati szerünk van az idő ellen. Ez az abszint. Tisztán tüneti orvosság. Sokáig úgyse kell, mert a sebészi eljárás radikális és kitűnő.” Itt tehát egy forradalmian új elméletről van szó, amit akár több sci-fi témakörbe is besorolhatnánk, csakhogy az egész egy lázas, borfűtött elme szüleménye realitás nélkül, így csak a tudományos-fantasztikus tematika oldalágának, távoli rokonának tekinthető.

Bibliográfia: A sebész = A varázsló kertje, Bp., 1908; Uaz. = A rádiumkirály, vál. URBÁN László, szerk. CSERNAI Zoltán, Bp., Word SF Magyar Tagozata, 1989. 130-135.

Irodalom: SZALYBÉLY Mihály, Csáth Géza, Bp., 1989.

Kolozsvári Zsófia