NAGY Adrienn, A próbatétel

Nagy Adrienn, A próbatétel,

Új Galaxis, 24, 2016. 129-139.

A novella egy utópiába, egy 23. századi világba, egy a tökéleteshez közel álló emberi társadalomba ágyazza bele a cselekményt. A Földön megszűnt az üvegházhatás, az ózonréteg elvékonyodásának mértéke csökkent, megszűnt a globális felmelegedés, nincsenek háborúk, sem bűnözés. De ami a legfontosabb, nincsenek halálos betegségek sem. Vagyis nem voltak mindaddig, míg Nyikoláj Szuhorov nem találkozott egy bőrkabátos „leheletnélkülivel”.

A novella első ránézésre felidézheti Az ember tragédiáját, csak egy kicsit kevesebb színből áll. A cselekmény átszövi majd’ az egész világot: Európát, Afrikát és Amerikát. Betekintést nyerhetünk abba, hogy a világ országainak fontosabb intézményei hogyan viszonyulnak a világot megtámadó pusztító kórhoz. A mű tizenhárom színből, epizódból áll, mindez kilenc különböző helyszínen játszódik. Találkozunk Oroszország elnökével, a pápával Vatikánban, majd Rómában, egy orvossal Torontóban, valamint egy kémikussal Párizsban. A szereplők a teljes lakosságot képviselik, az orvos próbálja megfejteni a kór mibenlétét, a kémikus igyekszik meglelni az ellenszert, a pápát mardossa a lelkiismeret, amiért nem hozta nyilvánosságra az egyedüli feljegyzéseket a kórról. A mű végére a szálak összeérnek. Habár a novella az utolsó epizódig csak a betegség körül forog, egy-egy kis részlet homályban tartásával folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét. A mellékszálak épp csak arra elegendők, hogy életet leheljenek a szereplőkbe, bár e lényegtelennek tűnő szálak több helyen elvágva magadnak, ami azért mégiscsak űrt hagyhat az olvasóban.

A novellában volt néhány meglehetősen zavaró, de legalábbis kizökkentő elem. Az orosz férfi áll a téren, bőrönddel a kezében. A feleségét elrabolták. Jön egy idegen, akinek a férfi átad egy bőröndöt. A bőrönd – ami feltehetően pénzzel teli – váltságdíj. Az idegen ezután eltűnik, majd valaki hátulról megközelítve a nyakába lövi a halálos kórt. Miért kellett a földönkívülinek pénz? Egyáltalán miért kellett az orosz felesége? Mindezt megkoronázza a következő mondat: „Nyikoláj hirtelen rájött, hogy valamiért taszítja az előtte álló ember.” – Hirtelen? Valamiért? Hiszen elrabolta a feleségét, miért kellene szimpatikusnak lennie? Ha a kór az egész világot érinti, túlzás több sorban taglalni, kiket foglal magába a világ: fiatalok, idősek, gazdagok, szegények, vallásosok és ateisták, feketék és fehérek… A mű nagy hangsúlyt fektet az imádkozásra, arra, hogy az Istenben való hit átsegíthet a borzasztó helyzeten, ez több epizódban elismétlődik. Aztán mégis csak a kémia és az orvostudomány győzedelmeskedik, hit ide vagy oda.

A narrátor külső elbeszélő, csupán felvezeti, közli a történéseket, a novella jelentős részét párbeszédek teszik ki, de ez nem távolítja el az olvasót a szereplőktől. A beszéd a szereplők jellemétől függ, de nincs köztük túl nagy eltérés. A narrátor írásmódja kifejezetten kellemes, nem túl fennkölt, de nem is hétköznapi, olvasható és könnyen követhető.

Utólag kiderül, hogy az első epizódban – melynek helyszíne az Orosz Konföderáció, Moszkva, Vörös tér – felbukkanó férfi, Nyikoláj Szuhorov volt az első, akit megfertőzött a kór. Vagyis őt fertőzte meg először egy iburri. De erről csak az utolsó színben bizonyosodhatunk meg. Mikor elérünk az utolsó fejezethez, akkor már nyilvánvalóvá válik a cím. Próbatétel… A halálos kór rázúdítása az emberiségre, s a kérdés, vajon ezzel is megbirkóznak-e, megtalálják-e az ellenszert, meg tudják-e óvni a Földet ettől a bajtól is, csakúgy, mint eddig minden mástól. A cím tehát arra utal, hogy e műben az idegen lények nem elpusztítani akarják az emberi fajt, hanem be akarják venni őket a saját szövetségükbe. Ehhez azonban bizonyítaniuk kell rátermettségüket.

A mű megemlít olyan eseményeket, melyek korábban, de tőlünk mégis távolabb történtek. Ilyen például a 21. század közepén bekövetkezett III. világégés, amely nem csak az internet egész Földön való leállását okozta, hanem az emberiség történelmének teljes újraírását követelte.

A novella azt akarta megmutatni, milyen lehetőségek vannak az emberekben, s azt, hogy még egy világméretű problémára is lehet megoldást találni, ha kellőképpen küzdünk érte. A kémikus azután sem adta fel a gyógymód keresését, hogy felesége a karjai közt halt meg, nem sokkal azután, hogy a gyilkos kór jelei, a fekete, gennyedző gumók először megjelentek a testén. A Föld elveszített 5 milliárd embert, de mindenáron ki kell tartani, mert a kitűzött cél mindig elérhető.

Kesernyés lezárás, hogy habár a káros dolgok eltüntethetőek a Földről, az, hogy ez örökre így is maradjon, az már nem az emberiség kezében van. Valahol van egy másik bolygó, ahol még a 23. századi embereknél is fejlettebb idegen lények élnek, akik évek óta figyelik, és tesztelik az emberek tűrő- és túlélési képességét, hogy idővel – talán – egymással szimbiózisban tudjanak élni.

Pintér Dorina