Íróportrék‎ > ‎

Teknős Péter

Teknős Péter (1920. május 15., Kaposvár - ) – író. Apja a Direktórium tagja volt. Elemi és középiskolába szülővárosában járt, ott is érettségizett 1938-ban. Dolgozott cukorgyárban, volt segédmunkás, magántisztviselő, raktáros. 1942-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, és részt vett az illegális Kommunista Párt munkájában is. Még ugyanebben az évben internálták. 1945-ben kinevezték a Magyar Filmgyártó Vállalat egyik vezetőjévé, majd a Népművelési Minisztériumba került. Pártpropagandista volt, az MKP Országos Központjának munkatársa. 1952-től a Magyar Rádió kulturális rovatvezetője, 1955-től a Magyar Hírek, 1958-tól az Esti Hírlap, 1962-től a Magyar Nemzet, 1966-tól a Népszerű Technika című lap munkatársa, majd annak megszűnése után ugyanannál a kiadónál a Füles olvasószerkesztője. 1986-ban nyugállományba vonult, de tovább tevékenykedett a Fülesnél. – Írt hangjátékokat, tévéjátékokat, rajzfilmszövegeket, foglalkozott műfordítással. Sok és sokfajta könyvet írt, a legváltozatosabb műfajokban és formákban ösztönzi olvasóit az ismeretszerzésre: történelmi és fantasztikus regények, ismeretterjesztő gyermekkönyvek, képregények... Az ifjúságnak írt műveiben egyaránt foglalkozik a múlt, a jelen és a jövő rejtélyeivel. A tudomány, a művészet és a történelem titkaiba egyaránt bepillantást nyújt. – Jártunk a jövőben című fantasztikus ifjúsági regényének cselekménye két pesti gyerek, a tíz év körüli Pisti és a valamivel idősebb Kati jövőben történt látogatásáról szól. Pisti édesapja kutató-feltaláló, aki mindenféle dologgal kísérletezik otthoni, szigorúan titkos laboratóriumában. Feltalál többek között egy ún. múltbanéző gépezetet. A két gyerek engedély nélkül lemegy a pincében található laboratóriumba. Megtetszik nekik a szerkezet, és elhatározzák, hogy kipróbálják. Beleülnek, ám Pisti tévedésből rossz irányba tolja el az indítókart, így nem a múltba, hanem a 300 évvel későbbi jövőbe érkeznek. Sok kalandban van részük, míg sikerül visszajutniuk a jelenbe. Az író jövőképe ebben a regényben meglehetősen pozitív. Derűsen szemléli ezt a világot, ahol a fal nélküli ház előtt cipőtisztító automata fogadja a látogatót, ahol a tévénézés külön tudomány, és ahol „az emléke is elenyészett az ocsmány, repedt fazék hangon riadót csörömpölő vekkereknek. Helyette finom, bársonyos simogatás, duruzsoló hangú kedves biztatás hozta vissza lassan, fokozatosan az ébredezőt az álom világából a való világba.” Ez a „való világ” különös, néhol meghökkentő, de egyáltalán nem ellenszenves a két gyerek számára. Az író célja nyilvánvalóan az volt, hogy a jövőt pozitív dolognak mutassa be a gyerekek, az ifjúság számára, a világot pedig olyannak, amelyik állandó fejlődésben van, hogy az emberek hasznára és örömére legyen.

 

Bibliográfia: Jártunk a jövőben, Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1968.

 

Bartus Csilla

 

Comments