Íróportrék‎ > ‎

Orbán Dezső

Orbán Dezső (1882. február 11., Gyulapuszta – 1964. szeptember 12., Budapest) – író. Vidéki gimnáziumok után a budapesti műegyetemen végezte tanulmányait. Az Élet, majd a Zászlónk c. ifjúsági lap munkatársa volt. Írt operettszöveget, színművet; rendezett filmet (Tegnap, 1919, Lázár Lajossal). A tízes évektől a negyvenes évekig rendkívül termékeny alkotó volt, főképp ifjúsági regényeket írt. Az ötvenes években elhallgatott. Egyetlen könyvét adták ki később, a Szent István barbárjait 1992-ben. – Művei tipikusan a tizenéves fiúközönség elvárásainak felelnek meg. A Tóth Tihamér-i moralizáló tanulság ritkán marad el, s a meglehetősen változatos kalandok végén nem nélkülözzük a happy endinget, a főhős felemelkedését. Idevágó regényei: Az ezüstflotta kincse, 1920; Fiumei kaland, 1936; A fehér koráll, 1937; Az én földem, 1937; Az ezerdolláros bankjegy, 1940; Visóvölgyi vakáció, 1940; Sióparti nyárfás, 1943. Szórakoztató irodalom némi történelemmel fűszerezve A gyöngysoros Diána, 1912; Gutenberg, 1940; A magyar kárbunkulus, 1943. Nem fikciós művek, de jelzik világlátását s egyszersmind olvasótáborát A kis ezermester száz mesterműve (1934) és A kis nyomdagép készítése (1937) címmel megjelent barkácsolókönyvei. Ám nem csak a barkácsolás részletkérdéseiben merült el: lépést tartott a világ legnagyobb léptékű technikai fejlődésével is. A modern technika új céljai c. ismeretterjesztő cikkében (1937) az atomrobbantás lehetőségeiről számol be. Az itt fölvetett problémák vezetnek el valóban jelentős művéhez, az F. D. 6438 c. tudományos-fantasztikus regényéhez. – Az F. D. 6438 egyszerre sajátos társadalmi utópia, kémregény és katasztrófatörténet (a középső vonulatot tekintve bizony eléggé elavult). A főhős a szokásos recept szerint itt is tizenéves fiúgyermek, aki azonban nem tartozik a különleges hősök közé. Egyszerű tagja a közösségnek, a regényben nem ő irányít. Egy napjának leírásával nyit a könyv, és ez lehetőséget ad a szerzőnek fő erősségére, a technikai és társadalmi környezet ábrázolására. Az emberek már nem államokban élnek, hanem óriási metropoliszokban, munkájuk rangja szerint különböző (A-tól Z-ig jelzett) osztályokba tartoznak. A közlekedés felgyorsulása révén a világ összeszűkült. Budapesttől Győrig eljutni kb. 47 másodperc, így az sem lehetetlen, hogy a főhős Skandináviában dolgozzék, de Budapesten lakjon. A technológiai szint igen magas: mobiltelefonok, egész világot behálózó csővasút-rendszer, 3D mozi és fényképezés (!), hitelkártya, atomrobbantásos motorok (!) stb. Az emberiség kényelemben él, nincsen pénz. A túlszabályozott társadalom mégis összeomlik, ez pedig – nem véletlenül – az egyetlen értéknek, a legfőbb élvezeti cikknek számító ún. vitamin birtoklása kapcsán kibontakozó konfliktusnak a következménye. A regény az összeomlott civilizáció romjain meginduló új, humánusabb és lassabb, nem technikaimádó kultúra képeivel zárul.

 

Bibliográfia: F. D. 6438, Bp., Egyetemi, 1939; Uaz. = A hazugság halála, vál. urbán László, szerk. csernai Zoltán, Bp., World SF Magyar Tagozata, 1989. 202-216 (részlet).

 

Irodalom: urbán László, Kalandok és jövőképek, Galaktika, 1987/7, 45-47; nemeskürty István, Diák, írj magyar éneket, II, Bp., Gondolat, 1983; s. sárdi Margit, Sci-fi és utópia, Metagalaktika 11, 2009. 46-55.

 

 

Macskási Árpád

Comments