ÁCS Imola, Csak ez az egy

Ács Imola, Csak ez az egy,

Új Galaxis, 21, Pécs, 2014. 75-80.

Ács Imola novellája amellett, hogy kifejezetten aktuális problémákat feszeget, melyek az utóbbi időben az egész emberiséget foglalkoztatják, mint a mesterséges intelligencia, illetve a technika behatolása az intim szférába, meglepő formájának köszönhetően megvalósítás tekintetében is mindenképpen említésre, olvasásra méltó, megkapó alkotás. A mű már első pár mondatával képes megragadni olvasója figyelmét elbeszélési technikája révén. Gondolat- vagy idézőjelek híján időbe telik, míg rájövünk, hogy tulajdonképpen egy monologikus jellegű párbeszéd tanúi lehetünk. Ebből rajzolódik ki lassan a szemünk előtt az írás alaphelyzete: a központi figura Anna, akinek az agyában játszódik le a beszélgetés, abban a pillanatban, mikor a benne élő nanorobotok szembesítik őt jelenlétükkel. A főhősnő reakciói viszont rejtve maradnak, csupán a nanorobotok utalásaiból következtethetünk rájuk.

A novella igen rövid terjedelmű, a szerző mégis kitűnő érzékkel adagolva több hét, talán nehány hónap történéseit meghatározó és egész regényeket megtölteni képes dilemmákat vázol fel ebben a néhány bekezdésben. Kiderül, hogy ezek a mesterséges intelligenciával rendelkező kreaturák jó ideje hatással vannak Anna tetteire, gondolataira, alapvető céljuk pedig Anna barátjának, Rodricknak a likvidálása, aki élesen emeli fel hangját a privátszféra technológiától való mentesítésért, ezzel számos nagyhatalom, valamint a mammutvállalat, a TeleTech érdekeit sértve. Ugyanakkor mégis képesek vagyunk azonosulni ezekkel a lényekkel: a hasonló témájú művekkel ellentétben ugyanis itt az intelligencia nem merül ki a hideg, gépies számításokban, melyeket műviségük révén a robotok mindenféle emberi jellegű esendőség, gátlás nélkül képesek végrehajtani. Bár létezésük célja, a beléjük ültetett egyetlen program Anna barátjának, Rodricknak meggyilkolása, ehhez a küldetéshez ezen kívül a programon kívül semmilyen információval nem rendelkeznek, így aztán céljuk teljesítéséhez szükségük van a körülöttük lévő világ, illetve a gazdatestükként funkcionáló Anna gondolati és érzelmi világának felfedezésére, feltérképezésére, valamint ebben az egészben saját helyzetük megértésére, és ez a folyamat észrevétlenül, maguk számára is meglepő módon ágyazza be őket az őket körülölelő kontextusba, és tudatosítja bennük létezésük egyszeri jellegét, megismételhetetlenségét, ugyanakkor keserű ellentmondásosságát, így válnak mesterségességük ellenére végtelenül emberivé, s szélesedik ki konfliktusuk minden tudatos létező egyetemes konfliktusává.

Tehát míg ennek az elbeszélési technikának köszönhetően a központi alak, Anna közvetlenül nem is jut el hozzánk olvasókhoz, érdekes módon ezekkel a nanorobotokkal s rajtuk keresztül közvetett módon Annával is meglepő könnyedséggel tudunk azonosulni, problémájuk megérint minket, s a tömörségnek és a megfelelően feszült drámai helyzetnek köszönhetően is erős hatást képes gyakorolni ránk. Ács Imola remek érzékkel sűríti bele ebbe a nem túl bonyolult s kifejezetten rövid történetbe a saját öntudattal rendelkező lények legalapvetőbb, kozmikus méretű problémáját, mégpedig egy kifejezetten megható, drámai történeten keresztül.

Ember Mária