Nógrádi Gábor, A mi Dózsánk,
Bp., Móra Könyvkiadó, 2014.

Magyarország egyik legismertebb, életműdíjjal is jutalmazott írója, költője, népművelője Nógrádi Gábor. a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom meghatározó alakja, immár több mint húsz ifjúsági könyv szerzője. Lehengerlő könnyedséggel, magabiztossággal, az átfogó történelmi, kulturális, társadalmi háttérismeretek birtokában tálalja (nemcsak fiatal, de érettebb olvasóközönség számára is) napjaink rejtélyes bűnténytörténetébe ágyazva történelmünk egyik legviharosabb időszakát, a Dózsa-féle parasztháborút. 

A mű jelene Zeréndvár, ahol napjainkban egy titokzatos banda betörésekkel, lopásokkal, pusztítással tartja rettegésben a város polgárait. Főhőseink (Domi, Attila és Sipeki tanár úr, aki egyben Zeréndvár polgármestere is) Kinizsi Pál (Pali bácsi) feltámasztásával és segítségével szeretnének véget vetni a várost sanyargató banda terrorjának. A halott zsoldosvezér szellemét az iskola számítógépén írt programmal idézik meg. Ám Kinizsi Pali nem akar az örökkévalóság nyugalmából immár másodízben feltámadni, és 21. századi barátainak segíteni, mivel A mi Dózsánk regény előzményében, A mi Kinizsinkben (1990) a gyerekek és a tanár úr egyszer már segítségül hívták, annak eleget is tett, és köszöni szépen, neki elég volt egyszer feltámadni (Kinizsi: „Dehogy menyek! Nem én! Nem mehetek mindig, ha valami bajotok van, beste kurafik!” 34). Mindeközben Zeréndvár forrong, a tarthatatlan helyzet ürügyén a volt polgármester, Garai Nándor fia, Garai Miklós a várost Sipeki ellen uszítja tehetetlensége okán, aki hivatali ideje nagy részét valóban a helyi kocsmában tölti bánatában. Tanítványai azonban nem hagyják annyiban a történteket, ráveszik tanárukat, hogy utazzanak vissza a 15. század végére, pontosan 1490-be, hogy segítsenek a Mátyás halála utáni kaotikus állapotok rendezésében Kinizsinek, és ezzel személyesen győzzék meg a néhai törökverőt áldozatkészségükről, ezáltal talán rábírhatják újfent a feltámadásra. A csapat vissza is utazik a múltba (Attila kivételével, aki a számítógépet kezeli, az oda- és visszaútért is felelve), de egy baklövés révén 1514-be érkeznek meg, sőt mi több, nem is Budára, ahogy tervezték, hanem az akkori Szeréndvárra. Mikor időutazóink felfedezik a tévedést, és azt, hogy Kinizsi már halott, nem marad más esélyük, mint a parasztvezért, Dózsa Györgyöt rávenni a feltámadásra. Ettől kezdve válik ketté múlt és jelen kiváltképp izgalmas, kalandos cselekménye.

Nógrádi művészetének és nyelvhasználatának jellegzetes sajátosságai – mint a páratlan humor és irónia, az olvasóval való kapcsolattartás, a kiszólások a műből, a direkt és indirekt módon manifesztálódó oktatói, nevelői célzatú gondolatok, intések, tanácsok, népművelői attitűd – mind-mind tetten érhetőek A mi Dózsánk regényében is. A szerző mindentudó, harmadik személyű narrátorként kommentálja az eseményeket, és vezeti be olvasóját Zeréndvár folytatásos történetébe, amelyhez nem feltétlenül szükséges ismerni az előzményeket (természetesen nem árt), azaz A mi Kinizsink regény cselekményét, hiszen jelen mű önmagát újra definiálva, a városnak és fontosabb lakóinak, a mű főhőseinek, jellemüknek bemutatásával kezdődik, az aktuális történetet megelőző eseményekre szerzői kiszólásban történik utalás („Na, ez egy hosszú történet, biztos, hogy most nem mesélem el, de A mi Kinizsink című könyvben bárki elolvashatja”, 7). Emiatt a regény bizonyos értelemben egy nem egészen befejezett, illetve esetlegesen további folytatást is sejtető ciklus részeként is felfogható, de önmagában is kerek egészet alkot.  

A narráció alapján a regényhez nem konnotálható egységes, homogén stílusminősítés, a változók értéktartományok-beli skáláinak végpontjai között játékosan mozogva plurális stílusú. A narrátor szólamában érezhető egyrészt az érett felnőtt, aki bölcsességével, éleslátásával, következetességével, részletgazdag ismertetéseivel ragadja meg az idősebb korosztályok olvasóinak figyelmét, másrészt a fiatalsággal összekacsintó, könnyed, néhol csapongó, csoport- és rétegnyelvi sajátosságokat kiváltképp életszerűen alkalmazó, dinamikus, cinikus, a serdülőkkel azonosuló narrátor, aki mintha egy lenne tizenéves főhősei közül. Az egyenes idézetekben képződő szereplői szólamok az adott szereplő korának, nemének, beszédstílusának jellemzőit tökéletesen formázzák meg. A párbeszédek hitelesek, érzelmileg, intellektuálisan kellő mértékben fel- vagy épp letranszformáltak. Kifogástalan, realisztikus, morális és emocionális téren is alaposan differenciált karaktereinek köszönhetően a befogadó számára a történet alapvetően valóságosnak hat. Az olvasás során felülíródik a „mi lenne, ha ez tényleg igaz lenne” érzés, az a háttérben lappangó tudat, hogy mindez csupán fikció. Zeréndvár vagy a 16. században Szeréndvár élő, létező jellege az eltérő történelmi érákban az adott korszakra jellemző társadalmi, kulturális, intellektuális sajátságokkal felvértezett lakóinak köszönhető, akik kifejezően reprezentálják az éppen aktuális időszak irányadó normáit, emellett tudatosan mutatnak vissza önmagukra is görbe tükörként. 

A két idősík eseményei párhuzamosan zajlanak egymás mellett, a zeréndvári cselekmény az időutazás megkezdéséig gyors tempóban halad, egymást követik az ok-okozati viszonyok mentén egyre mélyebb felismerésekhez vezető szálak, a feszültség ezáltal fokozódik. Ehhez nagyban hozzájárul a zeréndvári futballcsapatnak, a ZÉLÓ-nak erőszakszervezetté való átértékelődése és általuk Garainak a városvezetés erőszakos átvételéhez vezető puccsa. Sipeki és növendékei elutazását követően a zeréndvári történet lassabb tempóban, de izgalmakat nem nélkülözve bonyolódik tovább, középpontjában az otthon maradt, kiváló számítástechnikai ismeretekkel rendelkező Attila áll, aki alibit biztosít az időutazók számára a szülők és a városlakók előtt. Mindeközben folytatódik a városi tömeg uszítása Sipeki ellen, majd ismét felgyorsul a tempó, amikor újabb bizonyíték kerül Attila kezébe a banda tagjainak kilétével kapcsolatban.

A múltban, a Szeréndvártól Temesvárig, Dózsa táboráig vezető cselekményszál folyamatos, gyors tempót diktál. Ebben az idősíkban, a balszerencsés időutazás felismerését követően, hőseink oldalról oldalra küzdenek meg a 16. századi Magyarország borzalmas valóságával. A korabeli viszonyok lebilincselő ábrázolásához hozzájárul a 21. századi sztenderd magyar nyelv harca a régi magyar nyelvváltozatokkal. A szerző a nyelvi különbségek érzékeltetésének céljából oldalakon keresztül középmagyar jellegű nyelvváltozatban tolmácsolja a falusiak megnyilvánulásait, majd az olvasóhoz fordul, és értésére adja, hogy jobbnak látja ezentúl mellőzni az autentikus beszédmódot a gördülékenyebb befogadás érdekében, de felhívja a figyelmet, hogy a nyelvi eltérések ettől függetlenül fennállnak. Dózsa táboráig hosszú út vezet, ám a regény egy pillanatra sem válik monotonná, sem a bebarangolt és rendkívül érzékletesen ábrázolt tájak tekintetében, sem az események terén. A jobbágyok véres bosszút állnak Szeréndvár urán, majd a Temesvárig vezető úton valós történelmi személyek (Jumurdzsák, Dobó István, Körmös hadnagy, Báthori András, Perényi Ferenc) bevonásával bonyolódik tovább a történet. Menekülés, fogság, kardpárbaj, portyázó csapatok és az inkvizíció intézménye is kivételes „történelemórát” tart az ifjú növendékeknek. A Dózsa táborában zajló eseményekkel érkezik el a mű tetőpontja: Sipeki közli Dózsával a magyar történelem további, végzetes alakulását.

A regény mindezeken túl még számtalan érdekfeszítő eseményt vonultat fel Kimerítően összefoglalni e regény minden erényét jelen írásban nem teljesíthető vállalkozás. A legfontosabbak a kiváló szerkesztésmód, a logikus, egységes, szórakoztató és egyben mélyebb gondolatokat és kérdéseket is felvető, lehengerlően kalandos cselekmény, mely a bűnténytörténetek irodalmi hagyományaiból is merít, a színes és karakteres írói nyelvhasználat, amely „olvastatja” a művet, és nem utolsó sorban a regény egyik lényegi célja, a „játékos” oktatás, nevelés az óriási mennyiségű tudományos háttérismeretre alapozva. Mindent összevetve egy kortól, nemtől függetlenül, mindenki számára ajánlott mű A mi Dózsánk, mely minden felmerülő olvasói igénynek képes és kész megfelelni.

Tima Péter